No, jöjjön: archetípus

Segítségül hívtam Jung alapfogalmainak lexikonját, ebből próbálom némi egyszerűsítéssel + lényegszűréssel közérthetővé tenni. (lehet, hogy csak magamnak? ha igen, bocs)

Az ARCHETÍPUSOK olyan ősképek, melyek az emberiség állandóan megismétlődő tapasztalatainak lecsapódásai. A tudattalanba fizikai folyamatok révén felkeltett szubjektív fantáziaképzetekként vésődnek be. (Vagyis: a fizikai valóság szubjektív érzékelésének gyakran ismétlődő reakcióit elraktározod)
De ezek nem csak TAPASZTALATOK BEVÉSŐDÉSEI, hanem ERŐK és TENDENCIÁK, melyek ugyanilyen tapasztalatok megismétlésére irányulnak. (Ugye-egye? A kényelmes "ezt már ismerem, ez jó lesz"-komfortérzés...)

Míg az ösztönök a magatartás alapformáit képezik, az archetípusok a NÉZET ALAPFORMÁInak nevezhetők. Jung megfogalmazásában: az archetípus az ösztön saját magáról alkotott látása.

Az archetípusok nem tartalmilag, hanem csupán FORMAILAG MEGHATÁROZOTTAK. Az ~ tehát önmagában véve üres, formális elem, ami azt jelenti, hogy csak elvben megnevezhető, jelentésmagja invariábilis, de sosem konkrétan szabja meg megjelenésmódjait. Az, hogy hogyan jelenik meg, csupán belőle soha nem levezethető, hanem más tényezőkre épül. Minden archetipikum variáció egy témára.

Álljon itt példaként az anyaarchetípus, hátha így szemléletesebb:

Az ANYAARCHETÍPUS az anyára jellemző ismertetőjegyeket tartja szem előtt. Ez az archetípus az elrendezőfaktor minden emberben annak megtapasztalására, ami "anyai".
negatív hatása: beszűkítő, fogva tartó, fejlődést gátoló
pozitív megnyilvánulás: erőforrás, mely élénkíti a személyes növekedést, a kreativítást, az önmegvalósítást.

No. Ezek ismeretében tehát felteszem:

anima= az archetípus kollektív formai kelyhe, melynek tartalmát a saját anyával való kapcsolati elemek töltik ki?

Szerintetek jól értem?

duck,
azér' mesélhetnél, hogy dereng-e már valami ahhoz képest, ami itt folyik meg ami az életedben... L-végre Te tetted föl a kérdést.