juci! Nem haragszom.Hogy mivel jár?Lelkileg:amikor orvosrol orvosra jársz a gyerekkekel és mindig ugyanazt a választ kapod miszerint:Kedves Apuka!Sajnos a tudomány jelenlegi állapotában még nem tudunk segíteni ....(a többit már nem is hallod, mert egy jobb horoggal már a padlóra küldtek)De nem számolnak 10-ig mert te már ujra "harcba" szállsz.Egy idő után már nem érzed az apró ütéseket.Apró ütések:1.:Buszon,60-as nő elűl a gyereked mellől mert nehogy elkapjon valami betegséget (mit: a vakságot? a mozgáskorlátozottságot?).2.:A szomszédék akik irígylik a magasabb összegű családi pótlékot.3.:A fekete egyenruhában és Marten's
bakancsba járó, tarfejű barmok megvető nézése.("érdekes" csak akkor ilyenek amikor csoportban vannak !)Fizikailag:Megerősödsz.A közintézmények 99.9%-a megközelíthetetlen tolókocsival.Elég hamar beletanul az ember,hogy mikor és hol kell
felemelni a kocsit,észre sem veszed és 10 lépcsőfokot "átrepülsz".Anyagilag:Az "ingyenes" orvosi ellátás és a paraszolvencia megoldja a pénzt beosztani.A kultura ,az öltözködés, a nyaralás rovatba jóformán semmi nem kerül.Tovább is van ,mondjam még? De ezek csak így leírva olyan szörnyűek, a hétköznapi életben ezeket nem igazán érzed,csak hosszu távon jelenkeznek a problémák.
Ezek a keserűség szavai voltak.De nagyon sok, kis apró öröm is éri az embert.Amikor
először fogad el a gyerek almát,amikor kéri a Halász Judit kazettát,amikor jelzi,hogy wc-re kell mennie,amikor követeli,hogy menjetek zongorázni stb.Szóval vannak ünnepnapok, amikor elfelejtkezel arrol a szőrnyű gondolatrol, hogy mi lesz a gyerekkel, ha már te nem leszel.