Persze, tisztában vagyunk az orvostudomány korlátaival, és ezzel szemben nem is tudunk sokat tenni. Tisztában vagyunk az egészségügyre jutó forrásdok szükösségével, de ez már ott van, ahol nem vagyunk igazán tehetetlenek. Viszont az odafigyelés, az empátia nem elsősorban pénz kérdése.

Az orvos letette e hippokratészi esküt, és ebbe nem fér bele, hogy valakit indokolatlanul szenvedni hagyjunk, amikor van lehetőség a szenvedésének csökkentésére. Ezért háborít fel a tízperces telefon, a negyedórás várakoztatás, mert azt jelenheti, hogy valaki tíz perccel, negyedórával tovább szenved, mint az feltétlenül szükséges lett volna.

Tudjuk, hogy van olyan baj, amire most nincs orvosság. De könyörgöm, amire van, azzal miért kell várni?