Igen de ez a korszakom későbbi :)
Nekem segítség volt, hogy kislánykoromban jól begyakoroltam a ruhabontást pengével (ugye rendszeresen új formába öntötte anyám a régebbi, v. kinőtt ruhákat, ezért gyakran kellett pengével bontani).

A márkákra nem emlékszem, az otthoni használt készletből szereztem be a pengéket. És igen, a dipát jól lehetett rétegesen metszeni, meg a félbetört pengével vakarni a pauszt, bár ezt az egésszel is jól lehetett művelni. Mondjuk a bőrpausz sokkal jobban bírta a vakarást. Meg jól lehetett vele karcolni, ha pl. dipából hajtogattam valamit, szép éles, tiszta hajtásvonalat lehetett csinálni. Sniccer (schnitzer) akkor még nem volt a látókörömben.
Hát néhány műszaki váltást átéltem, kezdve a redisztollal, meg a mártogatós vékonyhegyű szövegíró tollacskával. A csigásvonalzó, rotring csőtoll  már áldás volt. A géppel való rajzolás izgatta a fantáziám, de annyira drága volt a program hogy abból kimaradtam. Nem igazán sajnálom, és azt látom, hogy az azzal készült tervek sokkal sablonosabbak, ridegebbek. Ez az épület (Le Corbusier) meg inkább egy szobor, alaprajzában és a fő nézetekben Tudom, ez a másik (majdnem) véglet.

Lazán kapcsolódik ide egy friss ismeretem, ami már régen is zavart a neten, most megtudtam, hogy neve is van: "filterbuborék". Mert a google mindenáron ki akarja találni, hogy mi érdekel, és egyre inkább egy bejáratott vágányra akar terelni. A cikk végén praktikus tanácsokat is lehet olvasni, hogy lehet lerázni ezt a skatulyázást. (Nem mellékesen, a fortepanos keresés-kutatást is segítheti, és ezért is jó, hogy többen is "bányásznak", mert különböző területeken található információk bukkannak elő.)

Visszakanyarodva: a számítógépes tervezés óhatatlanul terel a kész klisék felé.