Nem először írom le, hogy a tájékozatlan ember több kárt okoz, mint hasznot. Itt is ez történik. Kardoskodunk egy olyan dolog mellett, aminek az előzményeiről semmit nem tudunk. Dicsérünk egy ötletet, amit senki nem tagadott, de csak félig jutott el a végső megvalósításig. Támadjuk a döntéshozókat, de nem ismerjük a konkrét helyzetet. Magasztaljuk az utat, de még egyszer sem jártuk végig. Vádoljuk a helyi szervezeteket, mert ellehetetlenítették, lefestették, beszántották, halálra ítélték. De nem fogadjuk el a tényt, hogy tíz éven keresztül alig maroknyi ember járta végig, az egyébként még a jelvényszerző mozgalom szintjére sem jutott utat.  Ledorongoljuk a megyéket, amikor tíz év múltán a hatalmi szóval elvett belső útjait ismét a turizmus szolgálatára felújította. Nem értjük, hogy mi az a turistaút rendszer, de támadjuk, kritizáljuk, ha egy magasabb cél érdekében azt mások racionálisan rendezik.  Nem ismerjük, vagy nem akarjuk elfogadni az országos szabványokat, előírásokat, ezért ráfestéssel, melléfestéssel, helyette festéssel vádoljuk azokat, akik heteket, hónapokat áldoznak szabadidejükből, hogy jó túrautak segítsék sokszor olyanokat, akik csak bírálni, kritizálni tudnak és csak a haszonélvezetig jutottak el. Nem kérdezünk, csak támadunk. Nem számolunk, mérlegelünk, csak meggondolatlanul ötletelünk. Nem segítünk, nem vállalunk, csak elvárunk, követelünk.

Még sorolhatnám az ellentmondásokat, de talán ennyi is elég, hogy lássuk a támadások, vádaskodások lényegét, amelyekből nem hiányzik a személyeskedés, a sértegetés sem, mindezt a "Megbékélés útja" vagy éppen akár az "Összetartozás útja" hangzatos, hatásvadász köntösbe ágyazva. Gratulálok uraim, ez viszi majd előre a magyar természetjárást!