Egy történet Apu emlékére. Már kilenc éve elment. Ő mesélte. Valamikor a Csepel 450-es szerelvényekkel hordták el a dunaújvárosi Papírgyárba a szalmabálákat. Itt is kellett trükközni,ahogy mesélte biciklivel jött  haza Tardosbányáról,meg biciglivel vissza hajnalban,mert ha be állt volna az TEFU agostyáni úti telepére akkor elesett volna a 31 Ft-és napidíjtól. Sajnálom hogy nem tudom már megmutatni neki a képet,lehet épp az ő járgánya volt. Még egy sztori ugyaninnen. Nem kértek két rakodót mert az drága. Apám mondta hogy akkor rakodik,ha megfelelő pénzt adnak érte. Az ottani főnők egyenként ült le a sofőrökkel ki mennyit kér a rakodásért. Aztán hónap végén botrány lett. Te hogy a csába kaptál ennyit,kérdezték az öregemet? Miért te azt kaptad amit kértél? Igen,volt a válasz. Akkor ne kérdezősködj,én meg ennyit kértem.