A tudatos, szabad emberi munka tehát az ember legfontosabb, legsajátabb tulajdonsága.

A munka nem = szenvedéssel. 

Tehát, ha egy meglévő dologból új értéket hozok létre, az lehet szórakoztató. Az, hogy valami munkának minősül-e nem a cselekvés közben érzett lelkiállapottól függ, hanem az anyagmegmunkálásról. Materialista szemléletben. Munka a gondolkodás is, ami nem hoz létre új tárgyat, ellenben új szemléletet létrehozhat, ha a meglévő ismereteinket folyvást csoportosítjuk, és újabb, és újabb gondolatokat szülünk a meglévőkből.

A háztartási munka elismeréséért folytatott harc célja nem (csak) annak forintosítása, hanem trsdlmi elismeréséért is folyik, ami történetesen a mi trsdlmunkban közérthetően a pénzben manifesztálódik. A tiszteletéről van szó, ami elsődlegesen a munkavégző feladata, hogy felismerje saját cselekvése definícióját. Persze, hogy lehet szórakozva dolgozni, munkálkodni. Ez lenne a norma. 

Sajnálatos az a trsdlmi attitűd, h valamely cselekvést, ha örömmel végzünk, azt már nem merjük munkának nevezni, nehogy kivívja mások tiszteletét.