Akkor a 1867 és 1873 közti időszak következik.

A 1867-ben megkötött kiegyezés eredményeként létrejött a magyar kormány és magyar parlament. A magyar kormány a magyar állami érdekek alapján végezte a vasútépítést. A felálló magyar állam elég rossz pénzügyi állapotban volt, mert át kellett vállalni az osztrák államadósság egy részét, ezért nem tudta államosítani a magánvasutakat és új vonalak építésére is kevés pénze volt. Ezért ezután is magánvállalatok építették főleg a vasutakat és maradt a korrupció melegágya, a kamatbiztosítási rendszer.

Voltak változások is, ezentúl a magyar parlament adott engedélyt az építésre, a vasútépítőknek előírták hogy magyar gyáraktól vásárolják a szükséges anyagokat és a magyar kormány határozta meg hol épüljön új vonal és erre lehetett pályázni a vállalatoknak. 

A következő fő útvonalakat jelölték ki, ezek állami pénzből épültek, külföldi kölcsönt vettek fel rá, a többi esetében maradt a magántőke.

A legfontosabb a Fiume kikötőjébe vezető vonal volt, itt szállították nyugatra a magyar mezőgazdasági árukat. Ehhez a Károlyváros-Fiume, Zákány-Zágráb vonalakat kellett megépíteni. 

A Galícia ( Lengyelország ) irányába szállításhoz a Hatvan-Miskolc vonalat.

Erdélyt is be akarták kapcsolni a világpiacba, az itteni árukat a román tengerparti kikötőkön keresztül akarták nyugatra szállítani, ezt a célt szolgálta a Nagyvárad-Kolozsvár vonal.