Azt hiszem a szocializmusnak nevezett évek alatt az egyik legundorítóbb szokás volt a párttagok előre tájékoztatása, a pártfunkciknak működő üdülők, fodrászatok, az őket áron alul kiszolgáló üzletek, büfék, kedvezményes beutalók, filléres (keleti) külföldi utak luxus körülmények között. Ezért engem mélységesen felháborít, hogy amikor az emberektől a Bokros csomag idején türelmet, megértést, áldozatokat követeltek, akkor az elvtársak, mintha mi sem történt volna folytatták cuclista gyakorlatukat, a nép megszivatását. Mert bizony ez szivatás volt. Nem az a kb egymilliárd, amit a bank így elosztogatott, hanem az a 150 milliárd például, amelyet a lekenyerezettek biztos hátországával lenyúlni, eltékozolni lehetett.
A kis korrupcióval a nagy korrupciót, a nyakló nélküli osztogatás szabadságát vásárolta meg Princz elvtárs.
Ezért ne meséljen nekem itt senki "bevált" gyakorlatról, "eurokonform", meg "kapitalista szokásról", "szezonvégi kiárusításról", meg egyéb ökörségekről.
Bizony ettől a korrupciótól ment tönkre a Postabank, nem a VIP hitelektől, hanem az ennek következtében ellenőrizetlenné és ellenőrizhetetlenné vált gazdálkodása következtében.
Itt bizony véresen komoly korrupció történt, ráadásul igen aljas módon, mert valójában igazán egy résztvevő sem marasztalható el oly mértékben, amit az egész ügy kívánna. A lemondások azonban igenis indokoltak.