Hétvégi anzix, könyvvel súlyosbítva

ólvéjz ultra, liberó
fára mászni volna jó
a sok reklámtól, amit
ha nem is nézed, csak egy picit
szemed sarkából, sandítva, remélve
agysejtjeid túlélik, miközben henyélve
szemed, szellemed kábán, s kétségbesve
kapaszkodik az olvasmányba minden este
kezedben tartod, magvas a gondolat
fejedben kavarog sok szó, kép s adat
ez egy olyan koncentrálós fajta
valaki jó sokat dolgozott rajta
s tessék, most méltatlan a helyzet
nem haladsz elore, harmadik fejezet (?)
csak az a baj, hogy…

ezt a bekezdést már másodszor próbálod bevenni
mint krisnás gyomor a sertésflekkent
egyet nem lehet: abbahagyni, letenni
a feladat nagy, majdnem elrettent

döcögve haladsz, göröngyös út
tudatod mély, kiszáradt kút,

tompán holt hanggal puffan az alján minden szó, mint magányos kavics, mit gyermekkéz göcögo kacajjal hajít le, óh jaj

átok ül a könyvön...a vég ez
kezedben vergodik gárszia márkez
vagy heine? Inkább egy heineken
a vajaskenyeret vastagon kenem
kerül rá sonka, sajt, majonéz
ez kell az agynak, meg egy tea, bele méz
visszaülsz a rozzant kanapéra
mint egy megfáradt, rusnya hetéra

a tévé meg csak ontja az agitprop-klipeket
hogy rávegye ártatlan lelkedet
a sok nagy szart jól megvegyed
ki lehetne kapcsolni, hé, hahó!
de messze a fránya távkapcsoló...