Ez a felvetés teljesen igaz. Ha nincs szaldó, akkor csak a pillanatnyi fogyasztásunkra méreteznénk a rendszert, és nem merülne fel a probléma.
Bár méretgazdaságossági okok miatt az 5kW-os rendszernél (amivel pont lefednénk az éves fogyasztásunkat) nem 5-ször olcsóbb az 1kW-os rendszer, így a megtérülés kérdése ekkor is erősen felvetődne, csak másként.

Viszont van két filozófiai oldala is a kérdésnek:

Ha mindenki csak erre a pillanatnyi fogyasztásra telepít, tehát kb. ötöd akkora rendszert, mint most, akkor azoknak a fogyasztása, akik nem telepítenek napelemet, sosem lesz HMKE termeléssel fedezve. HMKE nélküli fogyasztók pedig mindig lesznek, akár hozzáállás, akár a korlátozott lehetőségeik miatt. Miért is jó, ha az ő fogyasztásukat szénerőművek elégítik ki akkor is, amikor a mi HMKE rendszerünk is megtehetné?
Miért mondunk le arról a zöld energiáról, amit magánemberek a saját pénzüket elköltve rá megtermelnének?

Ráadásul, ha nem ezt az ideális végállapotot nézzük, amikor mindenki telepített már napelemet, aki tudott, hanem a mostanit, akkor még inkább káros lenne ez a hozzáállás. Ha most minden HMKE rendszer helyett csak az ötöde lenne fenn, mennyivel használnánk több fosszilis energiát?

Persze mondhatjuk, hogy majd napelem farmok termelésével lehet ezeket a fogyasztókat is zöld árammal ellátni, de azok is pont ugyan akkor termelnek maxon, mint a HMKE termelő, akitől ugye nem akarjuk átvenni a csúcstermelésnél felesleges áramot, mert az csúnya szaldó lenne.

De akkor az ipari termelőktől miért veszik át ugyanakkor az áramot, amikor a HMKE termelőké nem kell?

Ráadásul a csúcstermelős időszakokban a napelemfarmok ugyanúgy versenyeznek áram eladásban a szénerőművekkel, gázerőművekkel és Pakssal is, mint a HMKE-k tették volna. Ugyanúgy fennáll a kérdés, kitől vegyük meg ilyenkor az áramot, és kinek rontsuk le a kihasználtságát (megemelve ezzel az egységköltségét).