Inge keble hullámzik előttem,
emlékszem vissza, felnőttem,
édes ifjúkor, hegyi legelő,
hol rámtalált gyopárok közt e nő,
ah, hogy néztek ránk a többi párok,
elmondanám, mert lenne reá pár ok,
találkoztunk mi akkor, ott a réten,
nyolcvan éve volt pont most a héten.
Szép fejőnő a lelkem, de szűzi,
ki munkáját csak teheneken űzi,
hozzám nem ért, pedig jó lett volna,
hogy mi történt, majd elmondom holnap.
XXX