Kedves Egyember!

Elolvastam, sőt már korábban is feltűnt, amit írtál. Én még fiatalka vagyok (fene tudja, hogy 24 év ma annak számít-e még?), és mégis pont így vagyok ezzel. Azt nem tudom azonban, hogy ez hosszútávon jó lesz-e nekem. Tényleg mindenki maga hozza meg a saját kompromisszumát. Mindenesetre nem könnyű feláldozni egy komoly tiszteletre stb alapuló, őszinte szeretetet (azt szeretném, ha Ő lenne gyerekeim apja, és társam az életben) valami újért, bizonytalanért, pillanatnyi "meséért".
Üdv:Kispocak