Szerintem az intelligencia es a kepzettseg altalaban osszefugg, de csak tavolrol. Ez azt jelenti, hogy a negy kepzettsegi fokbeli tavolsag szerintem egy hosszutavu kapcsolatban athidalhatatlan, es az ilyen kapcsolatok ritkak is. Ezzel szemben az egy-ket "fok" kulonbseg athidalhato problema.
Nem ertek egyet Joy-al abban, hogy ha a problema felmerul akkor az regen rossz. Szerintem eppenhogy az a jo, hogy errol a valoban letezo problemarol a felek tudjanak igy van eselyuk arra, hogy el tudjak intezni magukban es egymas kozt is a dolgot. A problema azert letezo, mert az emberek tele vannak eloiteletekkel stb. Aki tanul, az rengeteg energiat fektet egy bizonyos dologba, es ha a masik ezt abszolut nem tudja ertekelni, akkor annyira kulonboznek, hogy ezt mindenkeppen valamifele problemanak lehet tekinteni kettojuk kozt, es ezesetben szerintem nehez a megoldas. Ha elismeri, csak egyszeruen azt mondja, hogy ot ez akkor sem lelkesiti, neki ez nem valo, o masban, mashogy jobban tudja magat ervenyesiteni, akkor kisebb a gond.
A kerdes masreszt azzal is osszefugg szerintem, hogy a ket fel mennyire rabja az ossztarsadalmi eloiteleteknek, mennyire tudja ezektol fuggetleniteni magat. Ez egyebkent korantsem olyan konnyu, mint amilyennek latszik. Pl. az en csaladomban a tanulas mindenekelott valo dolog, es engem is erre neveltek -jo sok eloitelettel, amit meg is lehet esetleg erteni. De kesobb latnom kellett, hogy a vilag azert ennel bonyolultabb, es nem volt konnyu - lehet, hogy lehetetlen? - fuggetleniteni magam ettol az egyoldalu latasmodtol. Ez nem azt jelenti, hogy a tanulas, tudas nem jo, csak azt, hogy az embereket ezen egyetlen szempont alapjan nem lehet megitelni.
Amint gondolhatjatok mar, a problemat kozelrol ismerem. A megoldashoz engem a massag elfogadasa vitt kozelebb, ti. hogy nem mindenki a tanulasban a legsikeresebb, ergo nem feltetlen a szorgalmas iskolalatogatasban kell kitunnie, hanem amiben o jo, amiben sikere van, amitol kiegyensulyozottabb es elegedettebb lesz.
A muveltseggel kapcsolatban az a helyzet a mi esetunkben, hogy a paromat rengeteg dolog erdekli, mozi, konyvek, zene, stb., en sajnos ezekben messze lemaradok, pedig en leszek diplomas rovidesen.
Meg egy dolgot szeretnek kiemelni, azt amire Oborzil utalt, az ismerkedes kerdeset, csak mas szempontbol. Arra gondolok, hogy mi peldaul a parommal kozepiskolasan ismerkedtunk meg, bar mar akkor is latszottak kulonbsegek a tanulasrol valo elkepzeleseinkben. Az hogy vegig egyutt voltunk mikor a tovabbtanulasrol kellett donteni, felvetelizni, utana eveken at vizsgazni illetve dolgozni osszecsiszolt minket. Lehet, hogy ha ma ismerkedunk meg, mas lenne a hozzaallasunk, hiszen ismerjuk a buktatokat, sot valoszinuleg nem is talalkozunk. A problema sok fejtorest okozott, de azt hiszem minket sok mas szempont annyira osszefuz, hogy ezt is meg fogjuk oldani. Persze erre mondhatjatok, hogy majd kiderul.
Azt is lenyegesnek tartom, hogy az ember ne merevedjen bele soha egy helyzetbe, mert ha ot pl. egesz eleteben csak kek szemu emberek vettek korul, akkor egyreszt szegenyebb lesz rengeteg tapasztalattal, masresz tele lesz eloiteletekkel a barna, zold stb. szemuek irant, magyarul nyitottnak kell lenni! Tapasztalataim azt mutatjak, hogy mig az egyetemen csak a vizsgakrol, a palyazatokrol, a szakmai kerdesekrol sikerult az elmult evekben evfolyamtarsaimmal beszelgetni, addig az altalam ismert nem-diplomasokkal, rengeteg masrol is lehetett, beleertve olyan kerdeseket is amiken addig magam sem gondolkodtam. Ez persze mind-mind kivetel is lehet, es talan az is.
Mellesleg a kerdes aszerint is kulonbozik, ki a tanultabb, a ferfi vagy a no, de ez mar messze vezetne.