Ezzel is tisztában vagyok, tudomásul veszem, elfogadom. Akkor úgy kérdezem, hogy helyesírást miért tanítanak az iskolában, ha ennyire elhanyagolható a jelentősége. Gyakorlati szempontból igencsak próbára teszi a legtoleránsabb embert is, ha kvázi központozás nélküli, illetve össze-vissza központozott szöveget próbál értelmezni, vajon mire is gondolhatott a létrehozója, pláne ha az a szöveg - jellemző módon - még egyéb primitív hibákkal van tarkítva és súlyosbítva. Épp gyakorlati szempontból hasznavehetetlen egy ilyen szöveg. És nem elsősorban azért, mert az elkövetője laza volt, nagyvonalú, vagy mert rejtvényt akart feladni, tesztelve ezzel az olvasót, még csak nem is egy, a meráni érsekéhez hasonló dódonai közlés szándéka vezérelte: ezek az emberek szimplán ilyen sötétek, hogy - mondjuk ki - sokszor egy egyszerű tőmondatot képtelenek írásos formában félreérthetetlenül megfogalmazni. Ha ez rendjén van, akkor legalább ne beszéljünk helyesírásról, nyelvhelyességről (mert még az utóbbi se megy nekik igazán, ha valamelyest jobban is állnak e téren), szóval a kettő együtt, a szabályosságra törekvés meg a rálegyintés nekem valahogy nem kóser.