Köszi, meghoztad a kedvem, bár másoktól is ezt hallottam, főképp, hogy Rex sok esetben - a szokásos sztenderd-egofényezésen túl - nem kertel, keményen odamondogat. Ettől függetlenül egy sárdobálós stílushoz nem sok ingerenciám van, de ha ez tényleg nem olyan, akkor szerintem most lecsapok rá. A Downing-féle Judas-könyvről inkább ezt olvastam, persze ettől még lehet másban jó.

Amit szinte mindenki istenít, az a Heroin-naplók: nos, annak idején elkezdtem, de elég hamar félretettem, engem rettenetesen untatott ez a homogén drogos-csajozós sztorizás. Aztán lehet, rosszul döntöttem (nem is kapható már sehol, max. az öcsémtől ismét elkérem :D), mert pár oldallal/fejezettel később érdekfeszítőbb lesz.