Urak, akkor egy pár szó a tegnapi National Geographic Channel-en látott, Ki építette a piramisokat? c. filmről.

A film érdekes megközelítésben mutatta be a témát. Lényegében az emberi oldalról, az építőmunkások oldaláról mutatta be a problémát. Az 1990-es évek elejétől újabb hatalmas feltárásokba fogtak a gizai fennsíkon. Ennek során a homok alól feltárták azokat az emlékeket, amelyek mind arról szólnak, hogy itt bizony több tízezer ember dolgozott sok-sok évig, hatalmas feladatokon. Feltártak ellátóhelyeket (pl. a másutt található faliképek alapján pontosan beazonosítható pékségeket), amelyek rengeteg ember étkeztetésére voltak alkalmasak. Megtalálták a munkások temetőjét, a csontvázaikat is. Be lehetett azonosítani a sírokban talált tárgyak és feliratok alapján, hogy kik voltak a munkaszervezők és felügyelők. A csontok vizsgálata kimutatta, hogy ezek az emberek iszonyatos fizikai tehertételeknek voltak kitéve hosszabb ideig, volt, akinek a gerince is megroppant.

A filmnek egy érdekes részlete volt, amikor egy mai (persze egyiptomi) kőfejtőhöz látogattak el. Nos, az ő technikájuk alig változott az évezredek során, s azt is döbbenetes volt látni, mekkora kihasított tömböket vittek a vállukon. A lényeg egyébként az, hogy először óriási egyenes vájatokat vésnek a kőbe, s ezek mentén végzik a kitermelést.

A poén az, hogy kb. 300 méterre kezdődően a Khepsz piramistól, megtalálták az eredeti kőbányát, ugyanilyen vájatokat is felfedezve, a fémszerszámmal való kivésés egyértelmű nyomaival. A kőfejtő méretei elégségesek voltak ahhoz, hogy a piramis tömegének legnagyobb részét innen vegyék. Magát a fejtőt feltöltötték törmelékkel, ennek tetején jól láthatók a kövek és megkövült iszap elegyéből álló halmok.
A filmben elhangzott - persze ez már csak feltételezésként -, hogy a törmelék nem más, mint annak a rámpának az alkotóelemei, amelyet a kövek magasra juttatására használtak.

A film végül megerősítette azt a már eddig is tudott tényt, hogy ez az egész rész egy szent terület, egy vallási együttes volt, sokkal tisztább, mint ma, amikor már több méteres homok rakódott a terepre, amelyből az egyes piramisokat nem lehet "kiragadni", s mindez az emberek halál utáni életben való vakhitét szolgálta.

A film végül a vezető régész véleményével zárult, aki lényegében azt mondta, hogy a külső civilizációk feltételezése tulajdonképpen a könnyű végén fogja meg a kérdést, igazából elkerüli a válaszadást, mert szerinte az igazi csoda, misztikum az, hogy itt emberek tömegének lelkesedése, kitartása és tudása, de egyben mérhetetlen szenvedése hozta létre ezeket a fantasztikus építményeket, s úgy érzi, nem jó, ha az utókor meg akarja tagadni tőlük ezt a teljesítményt.