missSissi Creative Commons License 2020.05.16 0 0 157663

Az otthoni kenyérsütők országa lettünk, omlik rám a fb ismerőseim kifli,kenyér,cibatta képeinek sokasága, szinte érzem a ropogós kenyérhéjat a számban.

Februárban vettem 3 csomag instant élesztőt,abból kettő még megvan,a harmadikból egyszer pizza készült. Valahogy nem volt időm karanténosozni és otthon maradni,péknek kitanulni,alkotni és fotózni. Talán sosem dolgoztam ennyit a munkahelyemen,mint most. Persze tudom,hálásak nekünk, naponta elmondja a főnök a youtube-on....

 

Fáj,hogy amíg a csapat fele megfeszülve dolgozott,a másik fele otthon maradt,mert félt - egy olyan környezetben,ahol mindent elkövettek azért,hogy ne legyen és ne terjedjen a betegség. Nem is volt egy morzsányi vírusocska sem. Amíg mi dolgoztunk,ők betegállományban,szabadságon,néhányan fizetésnélkülin voltak/vannak,neadjisten hómoffiszban, amit én is pontosan tudom,mit jelent, 8 órából max 2 a munka,a többi minden másé. 

 

És posztolják a kenyereket, a sétatájképeket és azt,hogy maradj otthon. A kurvaéletbe,szívesen dolgoztam helyettük,mert megtehettem, ahogy közülük sokan megtehették volna. Fenntartottuk a céget, aki a fizetést adja és megtartottuk az ügyfeleket, hogy nekik továbbra is legyen majd fizetésük,biztos munkahelyük. 

 

Köszönöm,hogy kiírhattam magamból. 

 

Vajon jogos a dühöm?