Kedves flyOrDie!

Mindenki úgy gondolja, hogy az abortusz kizárólag NŐI ügy. Ez részben igaz, részben nem. Nekem, mint apának mi a feladatom és mi a kötelességem a gyermekemmel szemben. Részt veszek a gyártási folyamat nagyon kellemes első szakaszában, fokozottan figyelek a feleségemre a terhessége alatt, majd a születés után részt veszek a gyereknevelésben és biztosítom az anyagi feltételeket a nyugodt családi élethez. A szülést vállalni, vagy nem vállalni én genetikai okokból nem tudom, itt a feleségem viszi a vásárra a bőrét. Nekem csak javaslatom lehet, hogy szeretném megtartani, és képes vagyok neki biztosítani a megfelelő körülményeket, de dönteni a feleségemnek kell. Nem küldhetem erőszakkal abortuszra, vagy szülni. A fentiekből kifolyólag utaltam mindenhol, hogy a feleségemé a döntés joga. Viszont amikor rád mosolyog az a gyermek, akinek az életéért nem küzdöttél akár még a házastársaddal szemben is, akkor jössz rá, nem tudsz tisztességgel a szemébe nézni. Ezért írtam, "Az ember ilyenkor elgondolkodik, ezt a kedves egészséges gyereket akartam eldobni magamtól, hát ember az ilyen?", és ez elsősorban rám min apára vonatkozik. Nem akartam azt sugallni, hogy aki abortuszra megy, az nem ember, viszont egy biztos bár több gyermeket nem tervezünk, de ha mégis lenne, harcolni fogok az életéért.