Tíz kilométer még egy délután indított séta / túra esetében sem lehet kritikus, mert az a terepadottságoktól függően 2-3 óra időtartamot jelenthet. És ha mégis rásötétedne a tapasztalatlan vándorra, csak könnyebben találna vissza az indulópontra, ha csak egy jelalakra kell koncentrálnia.

Tudom, miről írok. Magam tapasztaltam egy Kő-hegyi túra során, amikor is csak késő délután tudtam kimenni Pomázra a HÉV-vel, már szinte sötét volt. Néztem az ütött-kopott zománcozott táblát, de jobbnak láttam a kocsmahivatalban megkérdezni, merre is az arra? Eligazítottak. Aztán egy Y-elágazásnál, a baloldali elhajlásom okán balra mentem, nem jobbra. Kilenc órakor már tudtam, hogy nem ott vagyok, ahová szándékoztam menni. Tízre el is jutottam az akkori Ságvári Endre Turistaházhoz. Summa summarum pont éjfélre ráleltem a Kőhegyi Turistaházra.

Hogy miként? Úgy, hogy valamelyest azért mégiscsak láttam az elején csöpörgős, majd csillagfényes éjszakában.

Így vettem észre azt a "ferde tetejű fát", amelyről már ott és akkor azt gondoltam, hogy az inkább egy épület. Aztán tájékoztatásként hatott egy oszloptrafó, amelytől kisfeszültségű vezeték csak valami közeli épülethez vezethetett.

S hogy mi volt ott nálam? Az irataim, némi készpénzzel, egy zacskó dohány, a pipa, meg egy doboz gyufa. Se térkép, se GPS. Ja, és ez jó ötven éve volt.

Mindenesetre a lényeg az, hogy ne ess pánikba!