Saját véleményem a témában az alábbi:

1) Még a mai napig is sok magyar némiképp érthetetlen vagy legalábbis nehezen érthető nosztalgiát érez a török kor, ill. az oszmán kultúra iránt.

Az addig oké, hogy az oszmánok a 150 éves itt tartózkodásuk alatt némiképp fellebbentették egy kicsit a fátylat a mesés Kelet állítólagos titkairól, de ha ezt összevetjük azzal a pusztítással és elmaradottsággal, amit okoztak, akkor azért elég egyértelműen elbillen a mérleg nyelve...

2) A másik témában: az 1910-es évek elején már elég egyértelműnek tűnt, hogy küszöbön a háború, a széteső oszmán birodalom és a Balkán Európa puskaporos hordója volt.

Namost itt kellett volna mindenkinek hideg fejűnek és higgadtnak maradnia, vagy ha más nem, egy-egy vödör jéghideg vízzel és néhány jól irányzott, félmázsás pofonnal le kellett volna hűteni a háborús hangadókat és 1913-ra, de legkésőbb 1914. tavaszára össze kellett volna hívni egy általános európai konferenciát a vitás kérdések rendezésére.

Emberek tízmillióinak értelmetlen, idő előtti halálát lehetett volna megakadályozni és az hogy ez nem történt meg, nagyon sötét képet fest az akkoriban regnáló politikai-gazdasági elitekről....