Na akkor gyakorlati tapasztalatok: természetesen az emberben megszólal a szülői én, amikor (természetesen nem azonnal, csak amikor a beszélgetés már odáig jutott) kiderül, hogy a szimpatikus fiatalembernek (aki egyébként természetesen nem szimpatikus fiatalembernek indul, csak később vonja magára a figyelmet) mi a végzettsége. Ez dolgozik egy ideig, majd kiderül, le tudod-e ezt győzni. Le.

Aztán jó sokat tanultok egymástól, és nem próbáltok okosabbak lenni abban, amiben a másik a jobb. Kevés átfedés van, de ez egyáltalán nem baj, mer már én is fejlődök, meg ő is.

Szerintem ízlés dolga, hogy valakit a jólöltözöttség hoz lázba, vagy (mint engem) egy munkás kéz látványa.