peach,
nem tudom, honnan veszed, amit írsz, de hidd el, nem igaz. A sztyuvik fizetése a napidíjakkal együtt se éri el a 200 000 Ft-ot bruttó (utóbbi a repülések számától függ). Többnyire a 150-et se. És ezért még készenlétet is kell adniuk, meg éjjel-nappal dolgoznak (kvázi 3 műszak). Egy lufis sztyuvié ugyanakkor olyan 4000-4500 márka körül mozog (na persze, nem kap napidíjat, de akkor se teljesen ugyanaz). És ők se kedvesebbek, mint a magyarok. Nekem sose volt velük problémám (mármint a maléves sztyuvikkal). Persze az utas is visszamosolyoghat, nem csak követelőzhet, hogy mi jár neki (sokszor tévesen).
Az meg, hogy nem hozzák haza a gépet - gondolom, nem a sztyuvik, hanem a pilóták, mert ebben ők döntenek -, ha a repülési idő meghaladja a biztonságos repülésre engedélyezettet (ami ICAO - International Civil Aviation Organization - előírás, nem magyar találmány), puszta önvédelem, mert ha bármi baj lenne repülés közben, akkor őket vonnák felelősségre emiatt, mondván, hogy ha nem vállalják, és friss személyzet van a gépen, kevesebb lett volna a baleset bekövetkezésének esélye. Itt bizony kemény szabályok vannak.
Ducky:
A Malévnél a világ legmodernebb gépei vannak (Boeing-737-300, -400, -500 szériák, Boeing 767-200, Fokker-70), pár Boeing-737-200 kivételével, ami már csakugyan nem túl modern. A Tupoljevek már csak charterjáratként vagy cargo (teherszállító) gépként repülnek, ha jól tudom, a 134-esek már úgy sem. A probléma a hazai fizetőképes kereslet, tehát hogy a magyarok zsebe nem engedi meg a havi 1-2 repülőutat, míg egy amerikai átlagdzsóé igen (amellett ott a belföldi járatokra olcsóbb is a jegy, ennek okáról lentebb már írtam). Ez viszont csakugyan csökkenti a piaci versenyképességet, mondjuk egy Lufthansával vagy KLM-mel szemben, mert az átlag német vagy holland lazán kicsengeti a repülőjegy árát, ha 500 km-rel odébb akar utazni (kb. 8-10-szer annyit keres, mint egy átlag magyar), egy magyar meg nemigen tudja.