"Döncike ezt most lassan be kéne fejezned"

 

Khm, oké, nem értünk egyet.

De mit és miért kellene befejeznem?

 

Amit a vállalati gmk-król írsz, az egyáltalán nem cáfolja azt, amit én mondtam arról, hogy mi motivál jobb munkára és mi nem.

Amikor a darabbéres melós abban volt érdeklt (mert a seftes főnökei ebben tették érdekeltté), hogy a délelőtti (állami) műszakban minél kevesebbet termeljen, hiszen annál nagyobb lesz a hiány, így a délután (géemkás) műszakban termelt cuccért annál többet lehet majd kérni.

Az az ember a satupad mellett nem jobban dolgozott délután, hanem többet dolgozott. (Aztán szociológiailag hibátlan alkesz lett és tönkrement a házassága, mielőtt még bevakolhatták volna Kádár-kockát.)

 

Hogy egy béremelés önmagában a meglévő rendszerben és meglévő emberállománnyal nem fog jelentős változást hozni, azt már orrba-szájba kikutatták a vállalati HR-esek.

De ha gyakorlati példát akarsz, akkor vess egy pillantást a magyar labdarúgásra. Sokoszor fizetések vannak mint 10 évvel ezelőtt, aztán nagyjából ugyanott vagyunk. (A válogatott a világranglistán tíz hellyel hátrébb, ötvenvalahanyadik mint 10 évvel ezelőtt.)

 

De arra is jól emlékszem, hogy egy nagyon közeli családtagom kb két év különbséggel 2x volt ugyanazon a kórházi osztályon. A nővérek nagy része is ugyanaz volt.

A két kórházi tartózkodás között volt az bizonyos Megyó-féle 50%-os közalkalmazotti béremelés.

Nos, amelyik nővér profi, kedves és segítőkész volt, az az emelés előtt is az volt. Amelyik bunkó volt és szart bele, az az emelés után is olyan maradt.

 

Szóval továbbra is azt mondom, hogy rendesen (vagyis a mostaninál sokkal jobban) meg kell fizetni a katonákat. De ettől még igaz, hogy aki most nem végzi jól a dolgát, az az emelés után sem fogja. De akkor legalább már lehet találni a helyére olyat, aki viszont igen.