Kedves donvito!

Írod:
"Azért értetlenkedtem itten, mert azért az érzelmeknél némileg több predesztináltság és determinizmus szerepel, mint mondjuk a felfogásban, vagy a problémamegoldásban."
Lehet hogy igazad van, de nekem mindenesetre úgy tűnik, hogy az érzelmek közmondásos "irracionalitása" mögött csupán az érzelmi intelligenciának az a tulajdonsága áll, hogy képes bevetni a véletlent is a stratégiái között.

Kérdezed:
"Visszatérve az eredeti gondolatra: vajon a racionális én összefüggése és meghatározottsága a nem racionális én által szoftveresen kifejleszthető?"
Csak a félreértések elkerülése végett írom, hogy én _racionálisnak_ azt a fajta intelligenciát tekintem, amelyik hasznos egységben integrálja a _logikust_ és a _véletlenszerűt_. Ez azt jelenti, hogy ami kizárólag csak logikus, vagy kizárólag csak véletlenszerű, az lehet _irracionális_ - ha a körülmények mást követelnének.
Kérdésedre válaszolva, szerintem a genetikailag örökölt intelligenciánk racionális(!), hiszen elemi szintű logikát _és_ bizonyos véletlen stratégiákat is ismer. Ezért a később ráépülő tudatos én is racionális alapokon nyugszik. A kérdés tehát az, hogy "szoftveres úton", vagyis tanulás által kifejleszthető-e egy (racionális) intelligencia, ha adottak a külvilágból származó nyers információk, valamint azoknak a más intelligens modulok által feldolgozott verziója. Szerintem igen.

Folytatod:
"Nem vitás, hogy a nem racionális én ontogenetikailag elsődleges, tehát nagyon is fontos szerepe lehet. Feltételezésem szerint így lehetne ezt megoldani, egy gép esetében is, hogy két eltérő programot futtatni egy és ugyan azon időben."
Mint az előbb már írtam, "nem-racionálisnak", avagy "irracionálisnak" én azt nevezem, amikor az intelligencia "nem adekvát" választ ad a körülmények kihívására. Ha pl. a logikát akarja használni a véletlennel szemben, vagy ha a véletlent akarja használni ott, ahol a logika biztos választ adna.
Az az érdekes, hogy ebből a szempontból már az egyszerű idegsejt is racionális (legalábbis kezdetben), ugyanis mindkét fajta viselkedési módra rávehető, betanítható. Azzal a gondolatoddal, hogy egyszerre több programnak is futnia kell, nagyon egyetértek, hiszen az intelligencia minden egyes kis moduljának meglehetős önállósággal kell tennie a maga dolgát.

Javaslod:
"Az egyik program lenne a racionális viselkedést irányító, a másik meg a nem racionális működésért felelne. A két programnak rendelkeznie kell saját rendszerigénnyel illetve olyan pontokkal (hardveres, szoftveres), amelynél a két program ütközne, így az egyik program kihízhatja, de gátolhatja is a másikat és vice versa."
A véletlenszerű és a logikus gondolkodási elemek elkülöníthetők hardware-esen és software-esen is. Mi több, a mai számítógépek éppen így épülnek fel! Én azonban úgy látom, hogy ez az elkülönítés éppen hogy akadálya annak, hogy valóban intelligens (racionális) modulokat alkalmazhassunk, márpedig egy magasabb rendű intelligencia felépítéséhez a moduloknak is intelligenseknek kell lenniük a maguk szintjén. Azt mondanám, hogy míg az egyszerű idegsejt az egy jó modul, a közönséges tranzisztor nem. Ugyanígy nem jó modulok a teljesen determinisztikusan működő integrált áramkörök sem.

Kérdezed:
"... az érzelmi részt akkor lehetne másolni, amikor a racionális fél ki van kapcsolva. Na, ez hogy tetszik?"
El lehetne altatni az intelligenciát mindenestül is. (Persze ez csak akkor jó módszer, ha az intelligencia nem fél és nem tiltakozik.)

Írod:
"A "lábvezérlést" én is láttam valahol, de nagyon groteszk volt. De remélem ezek csak a kezdetek."
Ez egy nagyon jól körülhatárolható probléma, úgyhogy a szinte tökéletes elektronikai megvalósítás sem a távoli jövő zenéje. Egyedül azért nem vagyok abban biztos, hogy ez lesz a nyerő megoldás, mert elvileg genetikai manipulációkkal is kivitelezhetőnek tartom a javításokat, és az mégis csak szervesebben illeszkedne hozzánk. Szóval nem tudom, hogy a kétféle technológia közül melyik lesz a befutó, de a befutás szerintem hamarosan várható (:-))).