A Sci fi mindig is mostohagyerek volt. Az úgymond kritikusoknak mindig is le kellett nézni a sci fit, mert komolytalan dolognak tartották. (vagy tartják) Egyetértek abban hogy rengeteg függ az irótól. De mint majd minden történetben az SF-ben is azonos az alap. Végy egy különös szituációt (vagy rendkivülit) válassz olyan főhőst akinek vannak "hibái" és okvetlenül tegyél bele egy "gonoszt" aki mindenáron megpróbál keresztbe tenni a mi hősünknek. Ha ezt olyan emberek teszik mint Asimov, Bradbury, Sheckley, Verne, Orwell, abból lesz igazán jó könyv. De ha példának vesszük az 1984-et akkor gondolatban tegyük át mondjuk a középkorba. Legyen egy gonoszkirály aki elnyomja a népet és mindenről tud. És minden "alkotóelemet" cseréljünk ki az akkori "szinvonalra". Akkor ezt már nem igazán nevezhetnénk SFnek. És? Ettől még rossz lesz a könyv?
Gundark