Kedves Gyötör!
Mondd, az a présház azért ugye, nem valahol lakott helytől távol volt?
Off on
Ami a szamócát illeti, hát az egy kéjmámor! Mindig megfogadjuk, hogy hozunk belőle haza, üvegben, de a fene sem tudja megállni, hogy ha begyűjtött nagy nehezen, mondjuk egy fél maréknyit, akkor miután beleszimmant a tenyerébe és megérzi azt a csodálatos illatot, amit csak a mintegy kisujjkörömnyi méretű, gömbölyü, nemesített eper-őse szamócákok magukból kieresztenek, hát akkor vége! Hamm! Egyébként úgy szokott kinézni a dolog, hogy kimegy az ember valami erdőszéle-rét kezdete területre oszt' guggolásba át! majd óvatosan fölhajtogatja a szamócabokorkák leveleit, többnyire csalódottan észleli, hogy még mindig éretlenkék, kissé fehérek még, aztán odébb ugrabugrál, kúszik, vagy valami ilyesmi, újra kukk, majd markába kaparint egy-két szemecskét, tovább és mire összegyünne, mondom a maréknyi, hogy hősiesen betegye az üvegbe, hát volt - nincs! De azért nem adjuk föl a reményt!
Összesítve: a szamóca a kerti eper őse, csak sooookkal finomkább és illatos! Hát, így.
Off off
Ami a hétvégi elhagyást illeti, mi több, a nyaralást, azt tudom mondani, hogy pótnővér-barátném két macs, Cila ill. Cirmi mérhetetlenül meg szokott sértődni, ha ő évente csupán egyszer!! elhagyja őket hűtlenül. Akkor aztán mehetek én tutujgatni, lakhat ott kiszolgálószemélyzetként a mamája, mindketten le vagyunk sajnálva, főleg Cila által...
Amikor meg ott a nagy visszatérés, akkor két álló napig le sem szállnak róla, a szó szoros értelmében, persze csak miután már jól megmutatták, hogy micsoda felelőtlenség volt szegény nagybecsű őket magára hagyni. Ilyenkor szokott jönni az S-alakban való alvás, meséli a hütlen cserbenhagyó, miszerint macska No. 1. befészkeli magát mellkas magasságba, macska No. 2 pedig a térde hajlatába.
Én azonban, bizony be kell valljam, ha néha-néha előfordult, hogy egy-egy éjszakára felvigyázóként szerepeltem, korábbi rossz tapasztalatokat követően (meg ne kövezzetek!!) kizártam a két galádot a másik kettő és fél szoba+mellékhelyiségek szűkös terébe... Mert hogy alig hogy elaludtam, nekiálltak fogócskázni, ami még hagyján (bár el nem tudom képzelni, hogy ki és miért mondogatja vagy gondolja, hogy a macsok oly' halkan járnak, hogy csak na!), de amikor mandinerből vetődnek neki súlyos lábdobogással kísérve az ágy sarkának, hogy elrugaszkodás után egymás helyett rám ugorjanak, mintegy ábszolúte teljességgel véletlenül, hát a frász jött rám. Ugyhogy egy idő után átmentem gonoszba, mea culpa...
Látjátok, nem is "jár" nekem macska...
De azért persze az ilyen egy napos "felvigyázásokkor" egy kis kezdeti sértődés és hezitálás után - legalább is Cirmi - üsse kő és ha ló nincs alapon, szokott oly kegyes lenni, hogy befészkeli magát az ölembe egy kis időre.
Üdv,
Ghanima