Még egyetemista korunkban csináltuk meg egy zöldségessel a csarnokban (Tudod, "ne piszkálja a paradicsomot!", "Ne is nézze!", "Abból nem tudok adni, csak ebből a pult alól!" - szóval bunkó volt), hogy kértünk még egy kis ezt, meg még két kiló azt, meg még két szép, meg ezt meg azt, aztán azt mondtuk, hogy mindezt tegye be egy szatyorba, mert nekünk nincs és "most kezdjen el gondolkodni, hogy ezt mind megvettük volna, ha nem ilyen bunkó." Volt K anyánk meg ilyenek. Bunkók voltunk rendesen (hűha lehet, hogy topictévesztő vagyok?) - de jól esett visszaadni egy kicsit az ő állatságából.