Hát ez nem semmi! Persze ilyenkor már nem szólhat utána az ember, hogy 'Hé, haver, és a visszajáró?..." - az nagyon gáz lenne, nem?

A másodikról eszembe jutott egy történet.
Egyszer egy pub-ban (na ja, nem ám kocsma, vagy vendéglő, PUB) fél éjszakát eltöltöttünk négyen lányok. Ki-ki itta a magáét: narancslé, ásványvíz, sör, sok sör (ez én voltam). Mikor kihozták a számlát, valahogy furcsa volt a végösszeg, mintha 1-2 ezerrel több lett volna a jogosnál. S valóban, kértük a részletezést, a fickó kihozta a cetlit: három (!) féle írással volt azon minden: Marlboro, whisky, ouzo... plusz a mi fogyasztásunk. Haha. Beintettünk egy nagyot, ő meg csak azt hajtogatta, hogy "de ez a hatos asztalé, komolyan..." én (már nem voltam szomjas, ugye) elkezdtem kekeckedni, hogy szóljon a főnökének, talán vele szót értünk. Jött is. Na nem a csehó tulaja, hanem a főpincér (bizony! mókás volt), neki mondtuk el jó hangosan, hogy mi a pálya. Erre ő elment, beszélt a pincérünkkel, visszajött, és közölte, hogy nekünk teljesen igazunk van, ezer bocsánat, a srác még új itt, és hogy lássuk, milyen jó fejek, az utolsó körre a vendégeik voltunk.
Bizony. Ez így történt. :-)