berku,
ami velem történt az sem volt nagy harapás. Lejárt egy kislány a tacsikeverék kutyájával, aki úgy istenesen az egész család fejére nőtt. Az történt, hogy indulnia kellett volna vissza, de a kutyát nem merte megkötni. Azt mondta, ha nem akar hazamenni, akkor megharapja, ha meg akarja fogni ilyenkor. Na én az erős...:)) majd én megmutatom neki ki az erősebb!!
volt acsargás, lógott a nyakörvön, és minden módon igyezkezett megharapni, mert elsőre sikerült neki, mert nem voltam elég gyors. Utánna aztán volt rázás, meg pofon teli tenyérrel, de riasztó volt, ahogy nem adta fel. Vagy öt percig neveltem, miután elengedtem (mert pórázra vettem közben) a nyakörvét még megpróbált néhányszor megharapni de elrántottam a pórázzal. 'Repülni nem szeretnek a kutyák' :)) Ez után jó nagy körben elkerült, ahányszor találkoztunk, de a családot továbbra is terrorizálta. Na most azt mondd meg, hogy véd meg másokat az ilyen gazda a saját kutyájától (a kislány is úgy félt tőle, hogy az csuda)

Hogy a kérdésedre is válaszoljak..Meg lehet, de nehezen és nem akármeddig. Egyrészt hinni kell abban, hogy sikerül, és nem baj, ha fel tudod áldozni az inged, vagy a pólód. A lobogó rongy valamennyire eltereli a figyelmet. Persze sok függ attól, hogy milyen kutyák, hol tart a támadás, van-e gazda és a gyerekeket csendre tudja-e bírni. Ha még nem fog a kutya, akkor a rongyozás segíthet. Ha fog, akkor a véknyába kell nagyon erősen belemarkolni, hogy a fájdalomtól elengedje a zsámányt . Nagyon kell vigyázni, mert ilyenkor hátraharap és azt támadja, aki a fájdalmat okozta.
Szóval ha még nem harapott, akkor távoltartás és valami olyan (bot, ruha, szatyor) amit támadhat, ha harapott és nem ereszt, akkor nehezebb sokkal.
Egy kutyával szemben lehet valamennyi ideig esélyed, de kettőnél, ha azok jók - reménytelen egyedül, hacsak nem vagy kutyakiképző.

A simogatásról
ezt mondom én is, nem félni kellene okkal vagy anélkül, hanem respectre nevelni a gyerekeket. De ezen mi kutyások is tudunk egy kicsit változtatni. Ha azt látom, hogy a gyerek nagyon fél, hozzá is beszélek, meg leültetem, lefektetem a kutyámat, mert úgy kisebb (képzeld csak el, mit szólnál, ha egy akkora német juhász jönne feléd, hogy a feje a te fejeddel van egymagasan).
És ugyan a gyerekhez beszélek, de a szülőhöz szólók, hogy milyen jámbor, meg kedves és szép ez a kutya, és meg is lehet símogatni, próbálja ki. Többször jön be mint nem. De nekem könnyű, mert én soha nem féltem úgy igazán a kutyáktól.
Bocs mindenkitől, ha hosszúra sikerült...