Én is próbálok arra gondolni, hogy örülnöm és hálásnak kell lennem azért, hogy sem én, sem a szeretteim nem lettünk betegek és nem kerültem egzisztenciális krízisbe, de ettől még igenis fáj és szomorúsággal tölt el, hogy egy csomó mindent nem tudok úgy csinálni, mint régebben. És azt érzem, hogy egyre jobban merít le és készít ki ez a helyzet. Valahol azt olvastam, hogy még hónapokig nem lehet majd utazni, talán augusztusig. Nem tudom, hogy mikor fog normalizálódni a mostani szituáció, de én tényleg nagyon nehezen bírom elviselni a jelenlegi állapotokat.