Akárhányszor is olvasom el a topicot, még mindig az tűnik a legegyszerűbbnek, hogy a piramisok köveit a helyszínen öntötték. Érdekes lenne tudni, hogy mit mutatna egy beható vizsgálat a köveket illetôen. Bár meg kell jegyezni, hogy némely középkori meszes habarcsokat rettentô nehéz megkülönböztetni az eredeti mészkôtôl. Ugyanis a meszes habarcsból a lassú kötés folyamán echte mészkô képzôdik. Nem értek igazán hozzá, de ezt el tudom képzelni homokkôvel is.

Azt is eltudom képzelni, hogy miután elkészítették a piramis egy szintjének külsô héját kôbôl, a belsejét egyszerűen kitöltötték homokkal: ha van ami oldalirányban megtámasztja, akkor annak kellô tömörítés után nagyon nagy súlyt el kell viselnie. Lehet, hogy nem hiába egyezik a homok rézsüszöge (tanultam talajmechanikából -- a kupacba pergetett homokdomb oldalának vízszintessel bezárt szöge) a piramis oldalának meredekségével?

Egyszerűen nem hiszem el, hogy ilyen rövid idô alatt, (20 vagy akár 40 év) ekkora volumenű munkát meg lehessen tervezni / szervezni / valósítani úgy, hogy a kôtömböket oda kell cipelni. Ez nem működik.

A tervezésrôl annyit, hogy valószínűleg nem abszolút nulláról indult a piramis kigondolása, valószínűleg a koncepciónak megvoltak a maga szakrális, mágikus (?) tradícionális alapjai, ezen elveket alkalmazva egy építész pár nap alatt fel tud skiccelni egy vázlattervet...

A nedves iszappálya, meg a szánszerű szerkezet sántít, egyrészt mert nehezen lehet elképzelni olyan korbéli szánszerkezetet, amely 10-20-30-50 tonnát elbírna, másrészt ekkora súly kiszorítja maga alôl a síkosító iszapot.