A Biblia egyik  története a betlehemi csillag, azt jelentette, hogy a Messiás megérkezett a világba. A három  bölcs, a perzsa asztrológus-király a születés időpontját a csillag helyzetéből határozták meg. 1600-ban  Keplernek a feltételezése, hogy ez a csillag igazából a Jupiter és a Szaturnusz háromszori együttállása volt rövid időtartamon belül. A modern csillagászat megerősítette ezt , és a szimbolizmus megfelel a jövendöléseknek a Messiásról. Jupiter a királyok bolygója. A Szaturnusz a zsidók jelképe, ő adja a zsidók királyát. Ez nagyon ritka együttállás volt, és Kr.e. 7-ben következett be.
 
Flavius Josephus zsidó történész szerint a jeruzsálemi templom padlóján az állatöv 12 jegyét ábrázolták, azt is mondta, hogy szentélyben kitett 12 kenyér az állatövet jelentette. Izrael a modern időkben bélyegeket adott ki állatövi jegyekkel, amelyeket Izrael 12 törzsével és a templom asztrológiai szimbolizmusával azonosítanak.
 
A Biblia kijelenti, Isten azért alkotta az égitesteket, hogy "jelekben" mutassa meg a szándékait. a jeleket bárki elolvashatja. Az asztrológia a jelek értelmezése. 
"És jelek lesznek a napban, a holdban és a csillagokban; s a földön a népek szenvedése, nagy bajokkal; a tenger és a hullámok morajlanak, az emberek szíve megáll a félelemtől, amikor látják azokat a dolgokat, amelyek a földre jönnek, mert a menny erői meg fognak rendülni. És aztán látják, hogy jön az ember fia egy felhőben, hatalommal és nagy dicsőséggel." (Luk. 21:25-27)  
E versben Krisztus az asztrológiát használja, hogy feltárja eIjövetelének "jeleit" az égen.
 
A Biblia azt mondja, hogy Isten első közleménye a csillagoktól jött. Dávid írja a zsoltárjában:
 "A mennyek hirdetik Isten dicsőségét, és az égbolt mutatja a keze munkáját. Nappalról nappalra elmondja beszédét, éjszakáról éjszakára megmutatja a tudását. Nincs nyelv, amelyen a hangjukat nem hallani. Vonaluk keresztülhalad a földön, és a szavaik a világ végéig. A mennyekben állított fel egy frigyládát a napnak." (Zsolt. 19:1-4)
 
"Ki tudod hozni a Mazzaroth-ot (az állatövet) a maga idejében, vagy ki tudod vezetni a Medvét a bocsaival? (egy csillagképet)" (Jób 38:32)
 
A Biblia beszél a hajnalcsillagról is, amely célzás a Vénusz bolygóra. A hajnalcsillag vagy "fényhozó", asztrológiai szimbólum, a hajnal kezdetét jelenti. Ragyogó "csillagként" jelenk meg éjjel, mielőtt a nap fölkel, ésfényt hoz a földnek. Ennek a fényhozónak a  feladata  szimbolikus utalás a Messiásra, aki Isten fényét hozza az embereknek. A Biblia a hajnalcsillag kifejezést használja Isten valamennyi fiára, köztük Luciferre, a "fényhordozóra".  
 
"Én, Jézus, elküldtem az angyalomat, közölje veled ezt a tanúságtételt a templomoknak. Én vagyok Dávid gyökere, sarja és a ragyogó hajnalcsillag." (Jel. 22:16)
 "És bizonyosabbá tettük a próféták szavát, és jól teszitek, ha figyeltek rá, mint sötét helyen ragyogó fényre, míg el nem jön a hajnal, és a hajnalcsillag föl nem kel a szívetekben." (2 Péter 1:19)
 "Ahogyan megkaptam a megbízatást az atyától, meg fogom adni neki a hajnalcsillagot is." (Jel. 2:27-29)
 "Hogy leestél a mennyből, hajnalcsillag, a virradat fia! Ledobtak a földre, ahol egykor megaláztad a népeket! Ezt mondtad a szívedben, "FöImegyek a mennybe; Isten csillagai fölött emelem a trónomat; ott ülök a trónon a gyülekezet hegyén, a szent hegy legtetején. Fölmegyek a felhők fölé; olyanná teszem magam, mint a Legmagasabb." (Ézsaiás 14:12-14)
 
"Ezután Jób kinyitotta a száját, és megátkozta a születése napját. Így szólt: "Vesszen el a születésem napja ... legyen a hajnalcsillagja sötét; várjon hiába napvilágig, és ne lássa meg a hajnal első sugarait, mert nem zárta rám az anyaméhet, hogy elrejtse a bajt a szemeim elől." (Jób 3:1-10)
 "Hol voltál, amikor leraktam a föld alapjait? ... Min állnak a lábazatai, vagy ki rakta le a szegletkövét – míg a hajnalcsillagok együtt énekeltek, és az angyalok kiáltoztak örömükben?" (Jób 38:4-7)
 
József egyik prófétikus álmában azt látta, tizenegy csillag hajol meg ennek a csillagnak. Az álom értelmezése nyilvánvaló volt, József előtt meg fognak hajolni a testvérei. 
 Mi persze tudjuk a történet további részét, azt, hogy valóban meg kellett hajolniuk József előtt, amikor a fáraó herceggé tette, az álomfejtő tehetsége miatt

A Biblia következő versei arról szólnak, milyen hatást gyakorolnak a csillagok az emberiségre:
"Mindennek megvan az ideje, minden cselekvésnek megvan a maga ideje az ég alatt: megszületni és meghalni, ültetni és gyomlálni, ölni és gyógyítani, lebontani és építeni, sírni és nevetni, gyászolni és táncolni, szétszórni a köveket és összegyűjteni, ölelni és tartózkodni, keresni és feladni, megtartani és eldobni, elszakítani és befoltozni, hallgatni és beszélni, szeretni és gyűlölni, a háború ideje és a béke ideje." (Préd. 3:1-8)

Az asztrológia szerint minden 2160. évben az állatöv egy másik jegye kerül olyan helyzetbe, hogy befolyásolja a földet. A Biblia leírja az eseményeket, amelyek az asztrológiai „korok” jegyeinek megfelelően következnek be.

“És biztosan mindig veletek vagyok, a korszak végéig.” (Máté 28:20)
“A szentlélek ellen szólónak nem bocsáttatik meg, sem ebben, sem az eljövendő korban.” (Máté 12:32)
“Az aratás a korszak végén van, és angyalok az aratók. Ahogyan a gyomokat kihúzzák és elégetik a tűzben, úgy lesz a korszak végén.” (Máté 13:39-40)
“Mik lesznek eljöveteled és a korszak végének jelei?” (Máté 24:3)
“Nem lesz olyan, aki elhagyta a házát, feleségét, testvéreit, szüleit vagy gyerekeit Isten királyságáért, aki nem kap sokkal többet ebben a korban, és az eljövendő korban, örök életet.” (Luk. 18:29-30)

“Mi  a bölcsesség üzenetét hirdetjük az érettek között, de nem ennek a korszaknak, és nem e korszak uralkodóinak a bölcsességét  (1 Kor. 3:6-8)
“Ezek a dolgok történtek velük, mint példák, és leírattak, mint figyelmeztetések nekünk, akiken beteljesültek a korok.” (1 Kor. 10:11)
"[Krisztust] messze minden uralom és tekintély, hatalom és uralkodás, minden megadható cím fölé emelték, nemcsak ebben a korszakban, hanem abban is, amely eljön.” (Eph. 1:21)
“... akik megízlelték Isten szavának és az eljövendő korszak erőinek jóságát.” (Heb. 6:5)
“Krisztusnak sokszor kellett szenvednie a világ teremtése óta. De most megjelent egyszer és mindenkorra, a korszakok korában.” (Heb. 9:26)
“Méltók és igazak a te útjaid, korszakok királya.” (Jel. 15:3)
Ezek a versek mind a Halak korának (az egyház korának) végére utalnak, valamint a Vízöntő kor kezdetére (a vízöntő Krisztus).

Jézus  vélhetően a Kos (vagy bárány) korának végén született, és ez megmagyarázhatja, miért nevezte magát Isten bárányának. Amikor megkezdte a küldetését, már kezdetét vette a Halak kora. A Hal volt a keresztények jele. Jézus "halászokat" fogadott el, mint a tanítványait, hogy az "emberek halászaivá" tegye őket. A csodálatos halfogással etette meg az embereket. Követőit latinul pisciculi-nak, kis halaknak nevezték. Keresztény templomokban sokat használt kép a „Vesica Piscis”, latinul "a hal szája". Alakja farkatlan halra emlékeztet. Sok templom és katedrális színes üvegablakain láthatjuk. A pápa fejfedőjének olyan a formája, mint a halfej.  

A kereszténységre vonatkozó, másik asztrológiai utalás a téli napéjegyenlőséggel kapcsolatos, amely december 21-én kezdődik. Ez a nap, amelyen az éjszaka a leghosszabb, és a nappal a legrövidebb. A régi egyiptomiak észrevették, hogy az őszi equinox idején a nap nem halad tovább dél felé, és három napig a láthatár ugyanazon helyén tartózkodik. Látjuk a csillagokból, hogy a nap (a fiú) három napra megáll (meghal), aztán ismét fölemelkedik (feltámadás). A régi asztrológusok már az akkori primitív eszközökkel megállapították minden év decemberének 25-én, hogy a nappal észrevehetően hosszabb lett. Sok különféle vallás követői választották ezt a napot, és ma is ez a hagyományos dátum, amelyen a nap "újraszületését" ünneplik. Az equinoxot követően minden nap  több napfényt kap, mint az előző . Ígéretnek látták, hogy a meleg ismét visszatér a földre. Számos kereszténység-előtti vallás ünnepelte isteneik születését vagy újraszületését ezen a napon, vagy e körül.
A régi egyiptomiak tudták, hogy amíg a nap reggel fölkel, az élet folytatódik a földön. Ez magyarázza, miért a nap volt az örök élet szimbóluma. Ma sok keresztény templom tornyán látni a kereszt jelét, közepén egy körrel. Ez a napot ábrázoló kör abból az egyiptomi hitből származik, hogy a nap az örök életet jelenti.

Az APOKALIPSZIS a következő szimbólumokban beszél a fiú megjeIenéséről:
“Íme, felhőkkel jön, és minden szem látni fogja őt.” (Jel. 1:7) A fiú (nap) a “világ fénye,” és mindenki látja.
“Az igazság fia (napja) fölkel, és gyógyít a szárnyaival.” (Malakiás 4:2)
Az egyiptomi vallás úgy tartotta, hogy Isten fiát, Hóruszt a Szűz jegyében ölték meg, de az Oroszlán jegyében feltámadt. Ezért volt a szfinxnek női feje (Szűz), és oroszlánteste (Oroszlán).

Mózes idejében a hébereket az egyiptomi vallás befolyásolta. Amen-Ra (Isten) imádatának bevezetése előtt az egyiptomiak Íziszt (Isten anyját) imádták. Amikor a héberek elhagyták Egyiptomot, és megérkeztek Kánaánba, a vallásukat a kánaánita vallás befolyásolta, amelyben Isten neve El (a Saturnusz bolygó). Dávid csillagának szimbóluma a Szaturnusz (El) “csillagból” származik, a régiek ezzel a bolygóval hozták kapcsolatba a hébereket.

Ízisz, Ra és El, vagy Íz(isz), Ra El (Elohim-Úr), vagy anya-apa-fiú (nap) vallásainak hatására a héberek Is-Ra-Elnek, Izraelnek nevezték a népüket. A szombatot (Szaturnusz napját) tették meg az imádat napjának. A keresztények, akik számára erősebb volt a nap (szintén egyiptomi eredetű) asztrológiai befolyása, vasárnap (a nap napján) imádkoztak.

Jónás ("nap") története egy emberről szól, akit elnyelt egy cet (halál), három napot töltött a hasában, aztán kiszabadult (felszabadulás). Ez is asztrológiai szimbólum, a nap a téli napéjegyenlőség idején. Továbbá Krisztus feltámadásának a szimbóluma.  

Az állatöv elgondolása nagyon régi, Mezopotámia kultúráiban gyökerezik. Valószínű, hogy az asztrológia a legrégebbi, emberek által teremtett vallás. A 12 jegyből álló állatöveket ezeknek a kultúráknak az isteneiről nevezték el. A görögök a babiloniaktól vették át az asztrológiát, a rómaiak meg a görögöktől. Uj neveket adtak a mezopotámiai állatöv jegyeinek, a saját mitológiájuknak megfelelően. A mai nyugati állatöv jegyei a mediterrán mitológiából kaptak nevet.

 Az asztrológusok számára a reinkarnáció és karma fontos magyarázat arra, miért születnek egyesek megpróbáltatások közé, mások pedig szerencsések ; ezen a módon érthetjük meg az isteni igazságszolgáltatást. A reinkarnáció magyarázza, miért vannak valakinek bizonyos személyiségi vonásai. Ezeket az elmúlt életeikből hozták át.