A gőzvontatású vasútvonalak voltak az ipari forradalom első kézzelfogható jelei ebben a viszonylag elmaradott Somogy vármegyében.

 

1861-ben került átadásra a Déli Vaspálya Társaság Buda - Fehérvár - Kanizsa (ma Budapest - Székesfehérvár - Nagykanizsa) vasútvonala, ez a Balaton déli partján fut, a megye belsőbb területeit nem érinti.

 

1868. május 6-án nyílt meg a Pécs - Barcsi Vasúttársaság Pécs - Barcs vonala, majd 1868. szeptember 1-jén a Déli Vaspálya Társaság Murakeresztúr - Gyékényes - Barcs vasútvonala, ezáltal ez a vonal kapcsolódott a Déli Vaspálya Társaság hálózatához.

Ez a vármegye legdélibb részein halad keresztül.

 

A vármegye belső vidékei is hamarosan megkapták a maguk vasútvonalát:

 

A Zákány–Dombóvár–Báttaszék-vasútvonalat 1872. augusztus 14-én helyezték üzembe, ez kapcsolatot teremtett a vármegye székhelye, Kaposvár és Dombóvár, ill. Kaposvár és Gyékényes között, ez utóbbi pedig a Déli Vaspálya Társaság hálózatával.

 

A kaposvári és a barcsi fővonalakat összekötő Somogyszob - Barcs vonalat a Somogyvármegyei Egyesült HÉV 1890. szeptember 17-én nyitotta meg, de ennek a vonalnak a déli szakaszát az 1968-as közlekedéspolitikai koncepció alapján 1976. december 31-én bezárták, majd meg is szüntették.

Ma csak a rövid Somogyszob - Nagyatád szakaszon van forgalom.

 

A Somogyszob - Balatonszentgyörgy vasútvonalat a Somogyvármegyei Egyesült HÉV társaság 1893. október 24-én nyitotta meg.

 

A Kaposvár - Felsőmocsolád szakasz 1894-ben nyílt meg, ezt 1906-ban meghosszabbították a Balaton-parti fürdővárosig, Siófokig.

 

A Kaposvárt és a Balaton-parti Fonyódot összekötő vasútvonalat csak a Millenium évében, 1896. július 15-én nyitották meg.