Kedves Bingo,

A tudomány alapfeltevési végül is teljesen hasonlók a vallások dogmáihoz. Ha jobban megvizsgáljuk a kérdést, akkor szinte ugyanúgy is viselkednek: kevés van belőlük, ahhoz foggal-körömel ragaszkodnak, és ha mégis változtatni kell rajtuk, akkor az elég nagy hatással van a civilizációra; pl. a keresztény vallásban a kelet-nyugati egyház szakadása, majd később a reformáció; fizikában hozzájuk hasonló az arisztotelésziről a newtoni világképre való áttérés, majd innen az einsteini váltás. Azonkívül mindkettőnek hasonló a végső célja: a világ létezésének valamilyen megmagyarázása. Na meg teljesen hasonló a művelőinek a hierarchiája, és ugyanazok a "beavatás" lépcsőfokai: az elődök munkáinak tanulmányozása, ezek hatására megvilágosodások útján a "hit" megszilárdulása. Azaz vallás és tudomány egyazon dolognak a két megnyilvánulása. Végül is mindkettő filozófia, és egyenrangúak abból a szempontból, hogy nincs eldöntve, kié a végső igazság. Nem is ezen folyik a vita. A tudomány ugyanis ma már ipar is. A kutatásnak van egy jól bevált és sikeres technológiája, és többek között ez az, amit a tudományellenzők hevesen támadnak. Az emberiség évezredeken keresztül hókuszpókuszolt össze-vissza, és varázslással nem tudtak annyi új dolgot sem létrehozni, amit manapság pár év alatt. A módszertan sikeres tehát, visszanyúlni a bukott paradigmákhoz nem nagyon érdemes. Szerintem. Ismétlem: mindez a reál tudomány látókörébe bekerült jelenségekre igaz. Vannak, amelyek még nem kerültek be, és vannak, amelyek lehet, hogy nem is fognak. Ezekre bármi lehet sikeres.
Egyébként, ha megfigyeled a legnagyobb tudósok életét, bizony azt fogod tapasztalni, hogy nem csak a todomány eszközeivel keresték a választ. Nekik ugyanis tényleg voltak kérdéseik, és azokra bármi áron, de választ szerettek volna kapni. Egytől egyig filozófusok is voltak, és a legnagyobb részük súlyosan vallásos is. Einstein is vallásos alapon vetette el a kvantummechanikát ("Isten nem szerencsejátékos", vagy valami hasonló). Tehát nincs merev elutasítás a más megközelítési módok felé; akik ezt teszik, azok általában középszerü, szürke tudósok. Mint a bigott vallásos pap, aki nem érti a saját vallásának a lényegét. Nem szabad, hogy ők határozzák meg hozzáállásunkat a tudományhoz.
Egyébként szerintem a civilizációt igen is a tudomány határozza meg. Mindenhol lehet valamilyen kultúra, de civilizációról csak attól fogva beszélhetünk, mihelyt az adott kultúra képviselői megteszik első tudoményos felfedezésüket. A váci utcai meztelenségre adott reakció a kultúra függvénye, de csak civilizált emberek beszélnek fotonról.
A szélsőségesen tudományos világkép meg egyszerűen sikertelen.