OFF

Apám Dáciája 1974-es volt, még francia licens alatt gyártották, a gyári sajtólókkal, francia motorral és váltóval- de a lemezt a galati kombinát gyártotta.

Egyedül az oldaltengelyek nem bírták, másképp egy nagyon jó minőségű autó volt, a többihez képest annak idején. KB. 78-ban a licensz lejárt és már azelött elkedték lemásolni az alkatrészeket, de az anyagismeret és a hőkezelés Romániába nem volt a helyzet magaslatán. Pedig 1.5 évet basztattak az egyetemen ezzel a két tantárggyal. Ugyanaz a helyzet volt a hidraulikával is, nem tudtak teflont gyártani, importálni kellett, amit nem akartak.   

Az ipart a német és magyar szakemberek irányították kb. 70 évek végéig, aztan vagy kiöregedtek vagy kivándoroltak, a colibasi Dácia gyárba a gyártás elinditásánál összegyüjtöttek minden jó mérnököt Erdélyből, jó pénzért, akik meg tudták oldani a problémákat, egy egész vársot építettel a gyár mellé a semmibe. Kb. 5-6 év múlva a szépen leléptek a szakik, maradtak a helyiek- a főnököket a 90 évekbe nagyából ismertem, mert kereskedtünk a gyárral. Sajnos nullák voltak. Három focipálya méretű fehér kombi Dácia volt folyamatosan készleten a gyárba a 90 évekbe, azokból lehetett választani, mert bartelbe fizettek. Egyszere 3-4 autót kaptunk, alig jutottunk el velük Bukarestig.  

Megprobáltam elintézni, hogy készitsenek nekem egy jó autót, de nem tudtak, azt mondták, vegyek meg egyet készletről és vigyem el egy pitesti műhelybe, ahol a kocsi 3x áráért pontrateszik az autót (motorcsere, alvázvédelem, űj kuplung, váltó, stb). 

Így lett az első új autóm egy argentin exportból visszadobot 4 hengeres Oltcit-ot (2300 USD-nek megfelelő lejjért)- , amit 25ekm után eladtam, amiután kemény jattért a fél autót kicserélték gariba. A szék 15ekm után eltőrt, a kormány szorúlt melegben, 14-et fogyasztott, akkora volt a holtjátéka a sebbvátónak, hogy nem tudtad, hogy 2.-be vagy 4.-be teszed 3.-ból.