Sziasztok!
Úgy látszik, hogy a szemét és a tehén, ló és egyéb állatoktól származó ürülék ínyenc csemege kutyáink számára. Nekünk két kutyánk van. Simon a 14 hónapos rövidszőrű magyar vizsla, és Pici aki már 10 éves és eléggé korcs szegénykém. Simon kedvence a szemétevés, amiért nagyon haragszom rá, de rendszerint amikor meglátom, hogy valami gyanúsat rágcsál (ami a papírzsebkendőtől kezdve a cigarettacsikkeken át a söröskupakig bármi lehet) és fenyegetően megyek oda hozzá, hogy kiszedjem a szájából, akkor óriásit nyel, hogy esélyem se legyen elvenni tőle a finom csemegét. Egyszer felfordul a sok vacaktól, amit megeszik. A kakát mindketten szeretik enni, de Pici még annál is szivesebben hempereg bele. Minél frissebb és büdösebb, annál inkább. Hát az borzalmas, ahogy utána kinéz. Nem elég hogy b lik tőle még ráadásul fehér is a szőre. El tudjátok képzelni!
Az is érdekes, ahogy a mennydörgéshez és villámláshoz viszonyulnak. Simon eléggé gyáva állat (egyre inkább úgy látszik, hogy reménytelen eset), Pici meg nagyon bátor kutyus. Na most ehhez képest, Pici messziről megérzi, hogy vihar készül, amikor egyébként még nyoma sincs és amint lehetősége van rá, spurizik a garázsba a kocsi alá, ahonnan aztán képtelenség kiszedni (úgy kell letolni róla a kocsit). Ennek tudatában, amikor Simon életében előszőr történt meg a vihar, ijedten rohantam hozzá, hogy ne féljen. Na most a kutya reakciója annyi volt, hogy álmosan fölnézett rám (közben folyt belőlem a víz, merthogy esett is), hogy mi a fenét akarok tőle, hagyjam őt aludni. Azóta sincs semmi baja, ha zuhé készül. Egyébként meg minden mástól (durvább hangokt) összerándul.
Kiscsillag
