K.sófelhasználó
Azt gondolom, hogy minden lezárt szerelem építi az embert, mind lelkében, mind érzéki mivoltában. Lehet, hogy valaki az elsővel leéli az életét - csak éppen nincs mihez hozzámérnie azt, ami - esetleg - valóban tökéletes. Így örökké bizonytalanságban marad.

Egy bizonyos számú - mondjuk 2-től 10-ig terjedő - lezárt szerelem jót tesz az embernek, erősíti az önmagába vetett hitet és módot ad az összehasonlításra. Tehát szükséges és jó dolog. Persze ez sem "törvény", van akinek soha nem lesz igénye másra, mint az elsőre, a nagyra, az igazira.

SZVSZ csak az lehet igazán hűséges, akinek egynél több szerelem volt az életében. Aki életében csak egy szerelmet követ, az tulajdonképpen nem tudja mi a hűség, mert nem tudja, hogy mi a hűtlenség.:-))) Valahogy így.