Ez a világ, jaj de haldoklik,
Körbenézek, hát sok lik
mindenhol, a világ kegyetlen,
igen, igen, igen. Oh, yeah.

Mert mindenki oly egyforma,
mint két elefántormány,
vagy három vagy akár hat,
ó, yeah, ez bizony nekem árthat.

És ezek a népek itten,
szürkébbek, amint hittem,
nagyon egyformák ők, és igazat
se nem mondanak, ez nem vigasztal.

Még szerencse, hogy én ezt látom,
óh, igen, és őket ugyan nem bántom,
de a sok seggfely nép,
egy se olyan jófej, mint én.

Mert én írok verset,
Ők meg nem írnak verset,
és falak között feszülnek
egymásnak is, és nem szülnek

még egy rímet se magukból ki,
odalukon walkie-talkie,
ezek így élnek,
szegények, ó igen.