Kedves Dulifuli,
már nem nagyon akartam ehhez a témához hozzászólni, de mégis...:-)
Hinni abban lehet, vagy nem, ami még nincs bebizonyítva. A relativításelmélet már be van bizonyítva, ezért el kellene fogadni. Egy példa: az elemi részecskék egy része nem stabil, hanem van egy jól meghatározott bomlási idejük. Amennyiben egy gyorsítóban pl. felgyorsítjuk őket mondjuk a fénysebesség 2/3-ára, úgy tűnik a megfigyelőnek, hogy tovább élnek, vagyis ilyen értelemben az idejük lelassult. A részecske normál körülmények közötti életideje ugyanis egy nagyon pontosan meghatározható időtartam, s ő maga ettől nem is tér el, tehát a saját idejében pontosan addig él, amennyi a számára tulajdonságai következtében "meg van engedve".

Ugyanennek az analógiája:
Az általad írt űrhajós példára a válasz az, hogy MINDKÉT űrhajó ideje lelassul a MÁSIK SZÁMÁRA, ha fényközeli sebességgel mozognak (mert csak így észlelhető jól ez az effektus)! Hogyan kell ezt érteni?
Ha sikerülne megvalósítani a fényközeli sebességű űrhajót, akkor ennek utasai az űrhajó sajátidejében pontosan ugyanúgy öregednének, mint a Földön, tehát 70-80-90 évig élnének. Úgy is mondhatom, az óráik ugyanúgy járnak, mint ahogyan megszokták. A Földön maradtak számára azonban úgy tűnik, hogy akár több száz évig is élnek. Fordítva miért nem igaz? Azért, mert a Föld ténylegesen nagyon alacsony sebességgel mozog, és nem vett részt egy - a fénysebességet közelítő - felgyorsulásban. Ez a fizikai különbség.

Még egy apró megjegyzés, minden megbántás nélkül: elhiszem, hogy ezek rendkívül nehéz dolgok, és megkockáztatom, hogy elfogadásukhoz a józan paraszti ész bizony nem elég (az elég a klasszikus fizikához!). A világ ugyanis nem feltétlenül olyan, mint amilyennek mi gondoljuk, vagy szeretnénk. Amikor pl. a tér geometriájáról, vagy a gravitációról beszélünk, akkor valójában ugyanannak a dolognak a kétfajta megközelítéséről van szó. Üdv, rolling.