Szakadár államok[szerkesztés]Az Amerikai Konföderációs Államok térképe

Hét állam 1861 februárjáig lépett ki az Egyesült Államokból:

• Dél-Karolina (1860. december 20.)[57]
• Mississippi (1861. január 9.)[58]
• Florida (1861. január 10.)[59]
• Alabama (1861. január 11.)[60]
• Georgia (1861. január 19.)[61]
• Louisiana (1861. január 26.)[62]
• Texas (1861. február 1.)[63]

Lincoln elnök mozgósítása után elszakadó további négy állam:

• Virginia (1861. április 17.)[64]
• Arkansas (1861. május 6.)[65]
• Észak-Karolina (1861. május 20.)[66]
• Tennessee (1861. június 8.)[67]

Két további államnak volt szakadár kormánya, melyeket az uniós erők elűztek. A Konföderáció igényt tartott területükre, de sosem irányította tartósan őket:

• Missouri nem szakadt el de egy csoport kihirdette a kilépést (1861. október 31.)[68]
• Kentucky nem szakadt el de egy nem megválasztott csoport kihirdette a kilépést (1861. november 20.)[69]

Mindkét állam engedélyezte a rabszolgaságot és rendelkezett unionista és konföderációs megyékkel. Az unionisták között rabszolgatartók is voltak. A Konföderációhoz tartozott a mai Oklahoma, Arizona és Új-Mexikó állam területeinek egy része is. Missouri államban az 1850-es évek alatt kemény csatározások folytak rabszolgaság-ellenes illetve párti banditák között. Az effajta összecsapások pusztították a vidéki lakosságot és a földeket, majd mikor a polgárháború kitört a helyzet még jobban elmérgesedett a felek között. Missouriban valóságos kis polgárháború zajlott a különböző pártállású megyék között, amelyek köré a banditák tömörültek. A sorozatos vérontások és a lakosság elűzése nyomán (amelyben reguláris konföderációs és unionista erők is közreműködtek) megyék tucatjai néptelenedtek el. Az öldöklések a háború után is folytatódtak, mert a bandák eredeti szakmájukat folytatva, de már politikai ok nélkül raboltak és gyilkoltak.