dave_dömper Creative Commons License 2020.03.22 0 1 2

Az is nagy különbség volt a két háború között, hogy a Koreai háború úgy kezdődött, hogy Észak - koreai

reguláris csapatok - felszabadító háború címén behatoltak Dél Korea területére. Az USA haladéktalanul

összehivatta az ENSz Biztonsági Tanácsát, amelynek üléséről a Szovjetunió - sértődése következtében -

kivonult és így lényegében nem működött az a véto-rendszer, amelynek segítségével bármelyik nagy /

szuperhatalom megakadályozhatta, hogy egy nemzetközi konfliktusban az ő érdekei ellen irányuló, azt

megsértő határozat születhessen. A SzU távollétében az USa - az állandó és az ideiglenes (koooptált) -

BT tagok jelenlétében olyan egyhangú BT határozatot fogadtatott el, amelyik agresszióként bélyegezte

meg a Kim Ir Szen, észak Koreai párt,- és államvezető által indított támadást ezáltal az USA lényegében

szabadkezet kapott egy un "felszabadító" háborúhoz. Ennek megfelelően amerikai és a látszat kedvéért

teljesen jelentéktelen szövetséges haderő szállt partra Dél-Koreában és kirobbant a háború, amelyben

észak-Koreát a kínai és szovjet haderő támogatta. Az amerikai hadsereg itt lényegében hasonló módon

agresszor volt, csak a Szovjetunó diplomáciai balfogását kihasználva "felszabadító" - ként vonulhatott

be és harcolhatott mindvégig a Dél-Koreai Köztársaságban.

 

A Vietnami háború eleinte a távol-keleti ország déli felét megszálló, II. vh. agresszora, a japán hadsereg

távozását követően az országot a háború előtt gyarmatosító európai hatalom hadserege által elfoglalva

tartó francia gyarmati hadsereg (az idegenlégió) és a Ho SI Minh vezette észak - Vietnami reguláris és

helyi (dél - Vietnami) irreguláris haderő (VietKong) közötti tkp hadüzenet nélküli háború-ként robbant ki.

A francia IV. Köztársaság nem sokáig bírta erőforrásokkal biztosítani az Idegenlégió harcképességét és

végül kénytelen-kelletlen feladta dél-Vietnami pozicióját és kivonta a légiót Vetnam-ból. Ezt követően az

amerikaiak következtek. Előbb látszólagos katonai - tanácsadói segítség - formájában és a CIA hathatós

közreműködésével igyekezett megerősíteni a helyi pozicióit, majd egy haditengerészeti összetűzést ki-provokálva (a Tonkini öbölben) - nyílt katonai műveletbe kezdett, mindenféle ENSZ / Biztonsági Tanácsi

felhatalmazás nélkül, miután a Szovjetúnió még egy esetben már nem követte el azt a baklövést, amit

Koreában egyszer már "szívesség"-ként megtett az USA-nak. Így a Vietnami háborúban egy honi (Észak

- Vietnámi reguláris hadsereg, valamint Kína, később a Szovjetúnió által ugyancsak nyíltan támogatott

itteni gerillahadrereg (a Viet Kong) harcolt egy tisztán és törvénytelen eszközökkel az országba betört

amerikei reguláris (szárazföldi, haditengerészeti és légierő) hadsereg alakulataival. Az amerikaiak által

hatalomba segített dél - Vietnami kormányzat fegyveres erői amerikai beavatkozás nélkül néhány nap

leforgása alatt összeomlettak volna. Így, amerikai segítséggel is csupán csak elodázhatták a vereséget.

 

A két háború utóélete is teljes mértékben megfelel a háborúk akkori - lezárási módjának.

 

Koreában mind a mai napig nincs megkötött békeszerződés, fegyverszünet van, melyet a 38. szélességi

kör mentén a két országot teljes kereszt-szelvényben, a tengerparttól - tengerpartig átszelő és teljesen

elaknásított, demilitarizált zóna szigeteli el egymástól. Az amerikai, katonai jelenlét ennek megfelelően

és bizonyos keretek között - ma is fennáll.

 

A Vietnam - i háborút a 70-es évek elején sikerült békekötéssel lezárni. A békekötés Párizsban jött létre.

Ezt követően az amerikai, valamint a kínai és szovjet fegyveres jelenlét - beavatkozás is megszűnt. Az

amerikai vereséget lényegében az manifesztálta, hogy az északiak befolyása ezt követően kiterjedt a

teljes országra és ez mind a mai napig így van, dacára annak, hogy a mai, politikai - hatalmi rendszer

már korántsem az, mint a 70-es évek-beli hatalmi - politikai rendszer. Az USA ebben az esetben tehát

kénytelen - kelletlen lenyelni kényszerült a vereség keserű piruláját, noha politikai presztizs - okokból

mind a mai napig tagadja ezt. Amúgy pedig ennek ma már szinte semmi jelentősége.

 

Ezen túlmenően érdekes még az is, hogy az USA közvéleménye anno és manapság is hogyan viszonyult

ehhez a két háborús cselekményhez.

 

A Koreai háború idején az ország lakossága szinte egyhanghúan, egyöntetűen állt a kormányzat mellett

és támogatta a hadsereg Koreai beavatkozását. Erre nagyon jellemző - többek közuött - az a körülmény,

hogy mind a mai napig mérhetetlen nagy a becsülete azoknak, akik anno, aktív katonai szolgálatukkal

vettek részt a II. vh. - ban, és / vagy a Koreai háborúban. Például az aktív politikai szolgálatba - belépők

esetében fontos elbírálási körülmény az, hogy az illető miként szerepelt a Koreai háború idején.

 

Ugyanez messze nem igaz a Vietnam - i háború esetére. Itt az amerikai polgári lakosság folyamatos és

egyre intenzívebb tiltakozásának (a rémséges mértékű emberáldozatok és a beavatkozás egyre jobban

elfajuló - eldurvuló- eszkalálódó formája - mértéke következtében, folyamatosan erősödött a tiltakozás,

amelyben azután maguk, azok a katonák is részt vettek, akik a poklot megjárva, közvetlen részeseivé

váltak azoknak az eseményeknek. Külön könfliktus-helyzetek alakultak ki a haztért egykori katonák és

az otthon maradtak között (lásd például a Rambo I. és II. filmbeli jeleneteket.