Rainvan Creative Commons License 2020.03.19 0 0 38881

Teljesen más hangvételű cikk, Magyarország folyóirat, '69 június:

 

Anglia
Beatles-bukás

Kiábrándultak a rajongók

Egy hanglemez két fedőlapja


Anglia elektromos gitároktól hangos pop-világában szinte naponta tűnneik fel az új nevek — gyors elismerést arató zeneszerzők és szövegírók, egy csapásra befutó előadók és együttesek —, de a legnépszerűbb, legkedveltebb „group” a legutóbbi időkig is az „ős-együttes”, a Beatles volt. Az angolok — nemcsak a visító teen- agerek, hanem még a vaskalapos öregek is — igazán szerétték, becsülték, sőt félig-meddig nemzeti hősöknek tekintették hosszúhajú muzsikusaikat, a négy liverpooli fiút, John Lennont, George Harrisont, Paul McCartneyt és Ringo Starrt.
De ez a szeretet, ez a közkedveltség — minden jel erre mutat a brit szigeteken — a múlté lett: a publicisták dühös hangú cikkekben ítélkeznek a hajdani kedvencek felett (legenyhébb kitétel: „a Beatles cserbenhagyta, becsapta Angliát”), 'kiábrándult egykori Beatles-rajongók rosszhiszemű célzásokkal teli levelekkel bombázzák a szerkesztőségeket, Lennont és újdonsült feleségét füttykoncert fogadja a londoni repülőtéren, kellemetlen kacsahíreket közölnek a pletykarovatok (feloszlik a Beatles, Harrison és McCartney vitája verekedéssé fajult stb.). Egyszóval: a négy beat- lovag (pár évvel ezelőtt mind a négy az Order of the British Empire lovagrend tagjaivá üttetett munkásságának hivatalos elismeréseként) saját hazájában a rosszindulat, a népszerűtlenség, az ellenséges érzelmek viharába került. Az elmúlt napokban George Harrison találóan jellemezte a helyzetet, mondván-: „Hiába, Angliában egyszerűen utálnak bennünket.”
De miért? Mit tett, milyen „bűnöket” követett el a négy. tegnap még agyonajnározott ifjú, hogy egyszeriben így ellenük fordult a közhangulat? Nos, a szálak 1967 novemberig nyúlnak vissza. Ekkor történt, hogy Yoko Ono, a pszichodelikus „művészet” japán származású papnője „happening”-et rendezett egy londoni előadóteremben. (A „happening” — történés — ez esetben bizonyos különleges hang-, fény és képhatások segítségével kiváltott „művészi” extázisnak a pillanatait jelenti.) A happeningen megjelent John Lennon is, találkozott a japán művésznővel (meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt!), s pár hónap múltán már el is vált „tisztességes polgárcsaládból” származó feleségétől, Cynthiától, akinek helyét rövid időn belül Yoko foglalta el a Weybridge-i (jóhírű londoni villanegyed) St. George Hill Lennon- villájában.
Boszorkánymesterek tanyáiról nem suttogtak annyit a középkor dús fantáziájú tudatlanjai, mint amennyi pletykát a jólértesültek hordtak össze arról, hogy mennyire megváltozott az elegáns polgárvilla, mióta Yoko lett a ház asszonya. A nagyközönség pedig illő borzongással vette tudomásul, hogy a ház bejárati kapujának a kopogtatója egy női aktfigura, hogy az egyik szoba minden bútora és berendezési tárgya felébe van vágva (fél asztal, fél rádió, fél vitrinben fél csészék és fél poharak!), hogy egy másik szobának egyetlen dekorációja a Yoko által feltalált sakk-készlet, amelynek mind a harminckét figurája fehér.
Az elmúlt év másik nagy Beatles-szenzációja májusban következett be: Maharishi hindu jogi tanításának hatására az együttes félretette gitárjait, és Indiába repült, hogy „a tolongó világ lármája elől a meditációk békességébe meneküljön”, s a jógában találjon választ a „hogyan tovább?” egyre nyugtalanítóbb kérdésére. Ennek a kiruccanásnak az lett az egyik következménye, hogy a rendőrség házkutatást tartott Lennon és Harrison lakásában. Eredmény: nagy mennyiségő kábítószer és cannabisszal töltött cigaretta, így aztán mindkét Beatles-sztár — barátnőstől, illetve feleségestül — bíróság elé került.
Ez a bírósági tárgyalás volt a Beatles egyetlen nyilvános angliai szereplése 1966. május 1. óta. (Akkor is csak közreműködők voltak a wembley-i sztárparádén.) George Harrison már 1965-ben célozgatott arra, hogy a Beatles „kinőtt a nyilvános hangversenyek és a tv- show-k gyerekcipőjéből”, az 1966-os rossz emlékezetű amerikai turné után pedig egyszerűen kijelentette, hogy ő ugyan soha többé nem áll ki egész estére muzsikálni, s hozzátette, hogy egyetlen működési formának a hanglemez-készítést fogadja el.
Az év Beatles-termése ettől függetlenül nem volt rossz (a Hey Jude című Beatles-szám egy-kettőre a „char
t’-nak — a legjobb slágerek listájának — az élére került, a másik Lennon—McCartney lemez, az Ob-la-di is heteken keresztül szerepelt a tíz legjobb szám között), ám ekkor olyasmi történt, amire addig nem volt példa a hanglemezkiadás történetében: a Two Virgins (Két szűz) címmel közrebocsátott Lennon-lemez fedőlapjára a szerző és Yoko aktképe került ékítésként (az első borítón szemből, a hátsó lapon hátulról nézve). Erre már kitört a botrány, s még a legfanatikusabb Beatles-rajongók is kénytelenek voltak egyetérteni a lemez nyilvános árusítását betiltó hatósági intézkedéssel.
Lennon „találékonysága” mindezzel m
ég egyáltalán nem merült ki. A szemüveges muzsikus behatolt a nemzetközi politikai élet arénájába is, s nyilvánosságra hozta ama ötletét, hogy a béke biztosításának érdekében két-két szem makkot fog küldeni a nagyhatalmak vezetőinek. Ezután az „évszázad esküvője” következett: Lennon Párizsban kibérelt egy Hawker Siddley I25-ös lökhajtásos gépet és Gibraltárba repült, ahol fehér flanell nadrágban és tornacipőben örölk hűséget esküdött Yoko Onónak. Ennek a „happening”-nek a folytatása a sit-in (ülősztrájk) mintájára rendezett lie-in (fekvősztrájk), a nagyszabású nyilvános mézeshét volt...
Nos, így következtek egymás után az események, amelyek ezreket, tízezreket morzsoltak le a nyilvános koncertek és tv-fellépések elmaradása miatt amúgy is elégedetlenkedő Beatles-rajongók táborából, s nyílt ellenséggé tették a tartózkodóbb Beatles-kedvelőket. Ez persze nem is túlságosan meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy a Beatles-fiúk addig voltak csak az angolok szemefényei, amíg muzsikájuk izgató modernsége és öltözködésük, hajviseletük minden szokatlansága ellenére is szépen beillettek az angol polgári világba.
„Ha legalább láthatnánk az évek óta készülő Beatles-filmet, ha legalább jönnének már a hónapok óta ígért új mikrolemezek, akkor elfelejtenénk a történteket, s újra szívünkbe zárnánk a fiúkat” — sokan írták le, vagy mondották ki ezt a mondatot az elmúlt, hetekben Angliában. De hiába: Ring
o Starr — aki mostanában mint „önálló filmsztár” aratja sikereit — a Daily Express-nek adott nyilatkozatában arról beszélt, hogy az együttes soha többé nem lép nyilvánosság elé, s a Twickenhamban forgatott Beatles-film minden bizonnyal örökre dobozban marad; az együttes hivatalos folyóirata, a The Beatles Book sajnálkozással értesíti a „híveket”, hogy az áprilisra tervezett Beatles-lemez egyelőre nem jelenik meg.


PÁLFY ISTVÁN