A 4. főút története tele van variálásokkal:
A századforduló után több fontos útvonal is kiépült az országban, amiben jellemző volt az az alapkoncepció, hogy egy sugárutas kialakítást csinálnak, melynek egy központja lesz, mégpedig Budapest.
Ezeket a sugár irányú utakat, amik ma megfelelnek a mai elsőrendű főútjainknak, állami fenntartás alá helyezték és állami útként tartották őket nyílván.
A sugárutakon kívül három transzverzális útvonal is kiépült, melyek a dél-alföldi nagyobb településeket kötötték össze a partiumi és erdélyi városokkal. Ez a három útvonal a Baja–Csongrád–Kisjenő, Dunaföldvár–Debrecen–Máramarossziget és a Berettyóújfalu–Békéscsaba–Orosháza. (Faragó 2014) Az utóbbi a mai 47-es számú útnak felel meg. A Dunaföldvártól Máramarosszigetig tartó út a mai magyarországi 52-es, 441-es, 4-es számú, és Debrecentől a 48-as útnak és a romániai 19c jelzésű, majd a 19-es számú útnak Szatmárnémetiig, onnantól a 19f jelzésű, majd Nagybányától a 18-as számú főútnak felel meg.
1930-ban meghirdették a 10 éves útépítési programot, aminek a nem titkolt célja az volt, hogy 1200 km-nyi pormentes burkolattal lássák el az ország úthálózatát.
Ennek keretében neki láttak a Budapest–Miskolc, a Szolnok–Püspökladány–Debrecen és Budapest–Szeged útvonalak teljes átépítéséhez
1941/1942-ben
4.sz Budapest–Sepsiszentgyörgy állami közút Berettyóújfalu–Nagyvárad közötti szakasz km 39
Forrás: A Kárpát-medence közúthálózat fejlődése a XX. században
A Püspökladány-Ártánd szakaszt az ötvenes, hatvanas években 4/a főútnak nevezték....
Forrás: saját emlék:)))
