Milyen a valóság?

A nagyváros központjában, az üzletnegyedben, a legforgalmasabb időszakban két pár - férfi és nő - élénken és nagy hangon vitatkozik. Az egyik pár sötétbőrű, a másik északeurópai. A szócsata komoly veszekedéssé, verekedéssé fajul mind a négy személy aktív részvételével. Végül is a sötétbőrű férfi kést ránt elő, a másik el akar futni, de máris ott van a kés a hátában. Négyen négy felé szaladnak és tűnnek el a tömegben.

Szerencsére pillanatokon belül több újságíró és rendőr kerül elő és megkezdődik a tanúk kihallgatása. Elfelejtettem közölni, hogy színészek által rendezett csetepaté volt, rejtett kamerákkal.

A rendőrök igaziak voltak, de nagyrészt ujjoncok, hogy tanulják a tanúk kihallgatását, mit láttak, mit hallottak. Nem akarom részletezni. A husz-huszonöt tanuvallomás között alig volt kettő-három hasonló. A vicc még az volt benne, hogy a rendőrujjoncok nem láthatták az eseményt és a tanúvallomásokból kellett kitalálniuk, hogy mi történt és hogyan néztek ki a tettesek.
Az egész előző fejezettel csak arra akarok rávilágítani, hogy mindenki a magamódján vesz tudomást a világról, veszi tudomásul részletesen, vagy kevésbbé aprólékosan a környezetében történő dolgokat.
Még rövidebben: a valóság(=igazság) relatív (viszonylagos) és szubjektív( alanyi).
Nagyon olcsó példa ez, - mondhatná valaki - hogy ebből az abszolút valóság létét tagadni lehetne.

Az egyszerűbb megértés érdekében osszuk fel a világot anyagi-tárgyi-reális, valamint szellemi-virtuális világra. Az anyagi világ (természet/Univerzum) alatt értem, ami az emberiség lététől függetlenül létezett, létezik és létezni fog.

Az anyagi világ tény, az ember érzékelésétõl és az emberiség létezésétõl független. és egyetemes!

A szellemi, általam virtuálisnak nevezett világ fogalma alatt világ az össz-emberiség tudatának összességét értem. Részletesebben kifejtve mindaz, amit az emberi elme feltalált, kitalált, alkotott, megörökített, vagyis a matematika, az összes tudományok, az összes művészetek, az összes vallások, az összes babonák és áltudományok. Mindaz a tudás, ami emberré teszi ezt az élőlényt.

Logikusan következik, hogy a szellemi világ az emberiségtől, annak lététől függ, anélkül maga sem létezik.
Ha független az anyagi világ, akkor azt abszolút valóságnak kellene elismerni, mondhatná a nyájas olvasó. A dolog nem ilyen egyszerű!

Az anyagi világ valósága

Azt az utat, amit a "valóság" megtesz, amíg azt leírom, önkényesen 4 lépésnek nevezem, bár lehetne 4 közegnek, vagy 4 fázisnak is nevezni. Az anyagi valóságot az érzékszerveinken keresztül érzékeljük. Mivel a beérkezõ információk 80-85%-át a látóidegeken keresztül vesszük tudomásul, most csak ezzel foglalkozom. Két "kísérleti személy" áll rendelkezésre: Alfonz és Balfonz.

1. "lépés": a tárgyi környezetrõl visszavert különbözõ rezgésszámú energia a szem retináján lévõ receptorokra kerül. Akármennyire összpontosít Alfonz és Balfonz valamilyen tárgyra, akármennyire közel vannak egymáshoz, soha nem lehet a két személy sárgafoltján (makula) képzett kép tökéletesen egyforma.

2. "lépés": az idegvégzõdések az energiát bióelektromos jellé konvertálják és az agyba (látókéreg) továbbítják. Itt is minõségi különbségek léphetnek fel személyenként, amit az alábbi linken részletesebben kifejtek. Minden viszonylagos Az összehasonlítás, az ellenõrzés lehetetlen!

3. "lépés" az információk képpé való feldolgozása, kiértékelése, tárolása. Ha az elsõ 2 lépésben leírtak viszonylag nem mutatnak nagy eltérést, most lényeges változások történnek. Még abban az esetben is a Alfonz és Balfonz egypetéjû ikrek, az agyukban kiépült neuron-kapcsolatok/hálózat, vagyis a tárolt emlékek, tanult magatartás, érzelmek, mindaz ami egy ember tudatát kiteszi különbözõ, nem lehet egyforma. A kép kialakítása egy komplex mûvelet. A látott tárgy alakját, mozgását, térbeliségét és színét más helyeken képezi le az agyunk, a képet pedig a négy agyterület együttes mûködése alakítja ki. Ugyanakkor megtörténik a látottak kiértékelése az egyén előélete alapján.

Az egyén előélete alatt értem: az összes információt, azok folyamatos kiértékelését, a hozott döntéseket, azok hatásainak kiértékelését, külső események, élmények hatását, azok feldolgozását, amelyet a szóbanforgó személy születése pillanatától a döntés meghozatala előtti időt bezárólag megélt és emlékezetében tárolt. Nevezhetjük egyszerűen élettapasztalatnak. Ez mind, mind egyéni és egyedülálló, mint ahogy nincs két egyforma ember sem a világon!

4. "lépés" a látott, megélt valóság emberek közötti kommunikálása: A 3. pontban kifejtett tudati különbözõség, valamint az emberek által használt szavak, kifejezések, fogalmak általánossága miatt az egyes személy által tapasztalt valóság leírása, beszéd általi érzékeltetése, tapasztalatok átadása sem "zökkenõmentes", azaz nem lehet 100%-os. Legalább annyira relatív, mint az elõzõ 3 lépésben leírtak.

Összefoglalva: a világ valósága a világon élõ emberek által tapasztalt, megélt valóságok összege. Tehát jóval több, mind 6 milliárd valóság (igazság) létezik. Mindenegyes személy agyában a világ tükrözõdése egyedi, szubjektív és valós! Senkinek sincs joga és lehetõsége a másik ember tudatának jelenségeit, tartalmát a sajátjáéval összehasonlítani, vagy azt (a sajátját) etalonná kinevezni. Ugyanakkor természetes, hogy mindenki a saját maga által érzékelt valóságból indul ki.

Felmerülhet a kérdés mi az abszolút valóság, ami nincs személyhez kötve. Teljesen mindegy, hogy nem létezõnek, vagy létezõnek állítjuk, az abszolút valóság létezése nem ellenõrizhetõ! Azt csak "kívülrõl" lehetne megállapítani, de mivel magunk is a rendszer, az anyagi világ része vagyunk, ez nem lehetséges. Az, hogy a többség hasonlóképpen lát, tapasztal valamit nem érv, mert az nem "demokratikus szavazás" kérdése.

Még egy jelentéktelen megjegyzés, csak arra való, hogy a viszonylagosságot kihangsúlyozzam. Minden amit látunk, az már megtörtént, csak a multat látjuk. Attól függõen milyen távolságból ért szemünkbe a fény, idõ telt el és az agyi feldolgozás is idõt vesz igénybe. Természetesen ez elképzelhetetlenül kicsi idõ, de idõ! Más a helyzet, ha a Holdra tekintünk, vagy a csillagokra!

A szellemi világ valósága

Első menet.

Egy játékteremben egy társaság, mondjuk 10 férfiú körül áll egy (karambol)billiárd-asztalt a piros, fehér, fekete elefántcsont golyókkal és két dákó van keresztbe téve az asztalon.

Mind a 10 személy az agyában a látószervéből jött információk alapján tárgyiasul (tükröződik) asztal és környéke, a körben állókkal együtt. Mind a 10 lát valamit (az egyéb érzéseket most elhanyagoljuk), de mind a 10 mást, azaz nem ugyanúgy, aminek összehasonlítására semmiféle lehetőség nincsen. Bármelyiket megkérdezzük, hogy mit lát, mindegyik ugyanazt válaszolja.

Bármelyiket kérünk, mutasson a piros golyóra, rámutat. Amelyik személy a fizikában egy kicsit jártas, vagy ha nem is, de billiárdozott már életében arra a kérdésre, hogy mi történik a fekete golyóval, ha a fehérrel pontosan telibe találjuk a következő választ adja. A fehér golyó ütközésekor mozgási energiáját átadja a feketének és az azzal az energiával folytatja azt a mozgást, amit a fehér elkezdett.

Ezt a gyakorlatban is mind a 10 bemutathatja és mindíg beválik. Mindenki meggyőződhet, hogy a golyókat a Föld vonza (súlya van), formájuk is tapintható stb. Ha nem 10, hanem 10 ezerről lenne szó az összesnek azonos tapasztalatai lennének. És az asztal a golyókkal akkor is a teremben van és létezik, ha senki emberfia nincs ott, és a helyiség kulcsra van zárva.

Objektív valóság az anyagi világ, vagyis az, amit szubjektíve mindenki, az állatokat is beleértve, többé-kevésbbé azonosnak (de nem azonos módon) észlel.

Arról van szó, hogyha abba a szobába, ahol a billiárd asztal van, akárki bemegy, kicsi vagy nagy, nőstény, vagy kan, az asztalt és a golyókat (a színvakokat kivéve) egymástól (másik személytől) függetlenül ugyan akkorának, ugyanott, ugyanolyan színűnek, ugyanolyan keménynek, ugyanolyan nehéznek, ugyanolyan alakúnak, ugyanolyan állapotban és helyzetben érzékeli és az összes érzékszerveivel érzékelheti.

Második menet.

A társaság fotelokba telepedik és az a feladatuk, hogy mindenki mesélje el ki milyen istent ismer és milyennek ismeri, tekintve, hogy mind a 10 különböző vallású. Azután ki milyen szellemekkel, kísértetekkel találkozott? Van-e szemük, hogyan néznek ki? Tudnak-e beszélni? Találkozott-e valaki halott rokonával stb.

Minden személy vallását búzgón gyakorolja és meg van győződve hitének egyedül üdvözítő voltában. Mind a 10 szülei vallását örökölte (az emberek 99%-a ilyen) és ez szinte érvként erősíti őket hitükben. Azt sem a katholikus, sem a protenstáns nem tudja, hogy ősei azért lettek olyan vallásúak, mert olyan uralkodó alattvalói voltak, akinek anyagai-hatalmi érdeke miatt azt a vallást választotta. Cuius regio eius religio!

Nem akarom szaporítani a szót, vita kerekedne, vagy legalább is nem tudnának egy egységes álláspontra jutni az egyes fantázia szüleményekkel illetően. Mivel nem anyagi tárgyról van szó, nem létezik az egyes személyek agyán kívül, nem is lehet, képtelenség anyagi paraméterekkel egységesíteni, vagy meghatározni.

Illetve az emberi fantázia is csak arra képes, hogy az anyagi világ atomizált részeiből összeállít egy új formát, jelenséget. Pl. lóláb, emberi test, nagy fül, nagy száj vörös pofa, tehénszarv stb.: ördög, szép leányalak, madár szárnnyal: angyal, alul ló test, felül ember:Kentaur, szárnyas lángolónyelvű kutya: Cerberusz stb.stb

Az első menetbeli billiárd dolgokon kívül mi marad az üres teremben, melyik isten, melyik szellem, melyik manó, vagy tündér? Az eltávozó személyek magukkal vitték, mindenki a magáét !

Az egyes személyek által érzékelt "anyagi" dolgok (b.golyó), mindenki által egyformán érzékelhető és bármikor reprodukálható, ellenőrizhető. Ezzel szemben bármilyen "szellemi észlelés" (aminek létézését nem lehet tagadni!), más személy, vagy egyáltalán nem, vagy máshogyan észleli, de semmiféleképpen nem reprodukálható és természetesen nem is ellenőrízhető.


A hívő lélek által bármely elképzelt szellem, isten, ördög, manó, boszorkány, angyal, vagy egyéb agyában képződőtt, elvont, "anyagtalan lény" senki más által nem identifikálható valami és ami csak addig van ott, amíg az a személy, de annak is csak az agyában .

Tehát a 10 személy elhagyja a játéktermet, hogy családjaik körében elfogyasszák az ebédet. A atheista, vallástalan házmester kitakarít, rendberakja a fotelokat. Kérdés, mi van most a teremben?

Egy billiárd asztal, 3 golyó, 2 dákó, 10 fotel és a házmester. Hol van valamilyen szellem, valamilyen isten, melyik a 10 közül maradt itt? Mind a tízet elvitte fejében a tíz hívő "lélek"!

Az anyagot a házmester is látja, le tudja ellenőrízni, de hol talál valami nem anyagot, valami szellemit!? Természetesen a saját agyában, de azt most mellőzöm, mert ő most nagyon pornográf képzelettel van elfoglalva.

Végkövetkeztetés: A valóság komplikált (anyagi és szellemi) .

Az anyagi valóság is szubjektív, de az anyag, a természet szabályai (törvényei), az anyag megjelenési formái, fizikai-mechanikai tulajdonságai mindenki számára egyértelmû, azonos és reprodukálható.

A szellemi világ is szubjektív, az emberi agyak terméke részben az anyagi világ megismerését szolgálja, ill. teszi lehetővé, másrészt anyagtól függetlenített fantázia alkotások, amit semmiféle körülírással, legyen az anyagi, vagy más paraméter nem lehet egyértelmûen és minden emberre érvényesnek meghatározni, definiálni.

Az az állításom, hogy a "nem anyagi világ" az emberi agyak terméke és csak az emberi társadalom ismerheti, magától értetõdõ, és önmagában bizonyíthatatlan (axióma), mert sem az embertõl, sem az anyagi világtól nem tudjuk magunkat elvonatkoztatni.

Még csak annyit, hogyha mindenki számára belátható lenne, hogy nincs abszolút igazság, hogy mindenkinek a maga szempontjából igaza van, de az nem általános érvényû és egyedül igaz, akkor nagyobb lenne a tolerancia, a megértés másokkal szemben.

Sajnos alacsony műveltségből kifolyólag, vagy egyszerűen ostobaságból sokan azt hiszik, hogy az ő valóságuk másra is, sőt mindenkire érvényes, mert ő igazságuk az abszolút igazság. Ha ez a balga hiedelem több-kevesebb hatalommal is párosul, katasztrofális következménnyel jár mind családon, mind nagyobb egységeken (pl.ország, földrész) belül. Az egyén szellemi szabadságának, egyéni véleményének, személyi jogainak és sérthetetlenségének megsértésével, gúzsbakötésével jár. Nagyobb méretekben terrort, gyilkosságokat, népirtást, háborút okoz.

Vége