A Gyöngyösi Félvezető- és Gépgyár születése A Gyöngyös melletti Pipishegyen korábban hadiüzem céljaira létesült “gépgyár” Egyesült Izzóhoz csatolásának történetére dr. Valkó Iván Péter, a BME Villamosmérnöki Kar Elektroncső- és Félvezető tanszékének egykori professzora önéletrajzi munkájában így emlékezik vissza:
“Még a 60-as évek elején, még amikor Csergő volt a miniszter, akkor történt, hogy egy tanácskozásunkon kezdtem azt magyarázni, hogy a félvezetők gyártására nem ideális hely Újpest. Újpest tele van különböző fémek porával meg kénes gázokkal és füsttel. A félvezetők gyártásához olyan roppant tisztaságra van szükség, hogy hiába zárjuk el a gyártóhelyiségeket, a termék a gyártás során mégis szennyeződik. Különbség, ha szép zöld mezőben, erdő közepén van egy gyár, vagy egy anynyira eliparosodott környéken, mint Újpest. Erre felkapta a fejét Csergő és megkérdezte, hogy komolyan gondolom-e, hogy valóban számít-e ez a különbség? A válaszom az volt, hogy igen! Erre Csergő odafordult az Izzó akkori vezérigazgatójához, György Gyulához: Hát György elvtárs, ha én ajándékoznék magának egy
gyárépületet, amely 56 óta üresen áll (ekkor már sejtettük, milyen gyárépületről van szó), ami jó helyen van, szép erdős vidéken, a Mátra lábánál, Gyöngyösön. Elfogadná? György egy pillanatig gondolkodott, azután azt mondta: Hogyne! Így született meg a gyöngyösi gyár.”

A tűsdióda-gyártás Gyöngyösre történő áttelepítésének terve 1962 elején született, és azonnal megindultak az előkészületek. A gyöngyösi gyárban adminisztrációs és
raktározási célokat szolgáló háromszintes, mintegy 1500 m2 területű épületben kiépültek a szolgáltatások; párhuzamosan Budapesten az ME-osztály műhelye elkészítette a már kiforrott technológiához a szükséges berendezéseket. A gyöngyösiek betanítása, a vezetők felkészítése, a berendezések üzembeállítása 1962 végére megtörtént, és megkezdődött a diódák kedvező feltételek közötti gyártása. - A TUNGSRAM-márka története, 1. rész