Nem szeretem, ha kimozdítanak a folyamatosan és lassan változó komfortzónámból. Konkrétan annyira nem, hogy valami olimpiai bajnokjelöltet (de tényleg, valami néger kalapálta agyon - van róla valahol videó is) is eltessékeltem magam mellől (nálam kisebb, nála nagyobb zúzódások), mert nem hagyta azt az ősi román népszokást tovább élni, melynek az a neve, hogy "megiszom ezt a sört és elszívom ezt a cigit, utána megbeszéljük". Tehát ezt a 'rablásos' témát lehetőleg ne erőltessük, ha nem muszáj. Mindenkinek van egy rossz szokása, az enyém az, hogy ha elindul a vezérhangya, akkor nincs megállás. Ha valamit nem akarok, akkor azt nem akarom.

Ha a szabályzat és az időpont számomra megfelel, akkor ott találkozunk, ha nem, akkor nem. Gyalog sincs messzebb, mint 'elrabolva'.