13 ezer éve, az utolsó jégkorszakot követõ felmelegedés következtében a tengerszint emelkedett. Ekkor alakult ki a mai Japán-szigetvilág. Ebben az idõszakban egy nagyobb, eszközhasználatban fejlettebb, gyûjtögetõ társadalom tûnt fel. A régészek Dzsómon-kultúrának hívják. Nevét az agyagedények jellegzetes zsinórmintás díszítésérõl kapta. E korszak (Kr. e. 14. évezredtõl Kr. e. 3. század elejéig) emberei készítették – japán régészek szerint – a világ elsõ agyagedényeit és -figuráit. Vitatott kérdés, hogy ez a népesség – vagy népességek – a mai japánok õsei-e, illetve van-e közük a mai japánoknál régebben a szigeteken lakó ajnukhoz (akik mára alig 20 ezren maradtak Hokkaidón). Egyes vélemények szerint a Japán-szigetvilág elsõ lakói, közöttük feltehetõen a mai ajnuk õsei Észak- és Kelet-Ázsiából az akkor még létezõ földhidakon érkeztek erre a területre mintegy 35 ezer évvel ezelõtt. Más kutatók szerint néhány népcsoport hajóval is jött erre a vidékre Délkelet-Ázsiából a csendes-óceáni nagy vándorlási idõszakban. A leginkább elfogadott vélemény az, hogy a japán nép több irányból érkezett népcsoportok keveredésébõl alakult ki. A zsinórmintás kerámiákat elõállító népeket (Dzsómon-kultúra) az úgynevezett Jajoi-korszak követte. Idõhatárát a régészek a Kr. e. 3. századtól a Kr. u. 3. századig tartó idõszakra teszik. A kontinensrõl átkerülõ rizstermesztési és öntözési technikák jelentek meg, és fémeszközöket készítettek. A törzsek vezetõit hatalmas halomsírokban temették el.

Farkas., Japán története dióhéjban.

Safi