Atilla : "E pillanatban karóba húzatnálak, étkül vettetnélek a hollóknak"
kiált rá Bigilára, "ha a követi jogot nem tisztelném"

 

 

 

van az a magyar mondás: semmi ítéletben nem jó a hamarság.

 

 

Chrysaphius a nála egyedül tisztelgő hún követtel közölte, hogy amennyiben kilép Attila szolgálatából és átpártol a keletrómaiakhoz, neki is nagy hatalomban és gazdagságban lesz része. Az óvatos barbár kitérően azt felelte, hogy a szolga urát annak beleegyezése nélkül nem hagyhatja el. Az eunuch erre továbbszőtte a beszélgetést és az iránt érdeklődött, hogy a követ milyen tisztséget tölt be az udvarnál és hogy van-e szabad bejárasa a hún királyhoz. A követ kijelentette, hogy ő Attila udvarához tartozik és egyike azoknak a vezetőembereknek, akik saját csapatuk élén féligmeddig testőri szolgálatot teljesìtenek a király mellett. Ezen kétértelmű és általánosságokban mozgó beszélgetés után meghìvta Chrysaphius Edecot magához ebédre, mert mint mondta, követtársa., Orestes nélkül szeretne vele négyszemközt beszélni.40 Edeco megjelent Chrysaphius ebédjén, amelyen rajtuk kìvül Bigila, mint tolmács vett részt. Az eunuch szìvélyesen fogadta, majd arra való hivatkozással, hogy bizalmas dolgokat akar közölni, megeskettette a követet, hogy a köztük tárgyalt dolgokról senkinek sem. fog beszélni. Hoszszas köntörfalazás után felszólìtotta Edecot, hogy visszatérve hazájába embereivel ölesse meg Attilát. Ha a főúr ennek a kérésének eleget tesz, magas tisztséget és ajándékot fog kapni a császártól. Edeco, aki valószìnűleg kezdettől fogva sejtette, hogy a rómaiak valamilyen nagyobb dolgot akarnak az ő közreműködésével elérni és hogy legalább is meg akarják őt környékezni, ezért nem utasìtotta vissza az ajánlatot, sőt mindjárt arra a célra, hogy alárendeltjeit megnyerhesse 50 font aranyat kért. Chrysaphius kész örömmel azonnal fizetni akart, de Edeco elutasìtotta. Ö előbb most visszatér a hún birodalomba, adják melléje Bigilát s neki majd meg fogja mondani, hogy milyen módon lehet átcsempészni az aranyat a hún udvarba. Erre az óvatosságra, mondotta, azért van szükség, mert ilyen nagy mennyiségű aranyat nem lehet elrejteni a hún követség többi tagjai elől, már pedig ha ezek tudomást szereznek a kincsről, akkor jelentést tesznek róla Attilának és akkor ő sem titkolhatja el a dolgot a király előtt, mert egyébként gyanúba fog keveredni.

 

A követ távozása után Chrysaphius jelentést tett Theodosius császárnak, aki viszont Martialis udvari kancellár (imiagister officiorum) jelenlétében együttesen megtárgyalta részleteiben is a tervet és Chrysaphius javaslatát általánosságban elfogadta. Priskos erre vonatkozó tudósìtása tehát kétségtelen bizonyìték arra nézve, hogy a keletrómai birodalom császára nemcsak hogy tudott az Attlia ellen tervezendő orgyilkosságról, hanem ahhoz beleegyezését adta és ìgy vállalta is a felelősséget a következményekért.

 

ilyenek ezek a rómaiak

 

kiegészìtéseképpen Maximinosnak közölnie kellett, hogy a császárnak nem áll módjában magasabbrangú követeket küldeni. Hivatkoztak arra, hogy eddig sem küldtek Scythia fejedelmeihez mást, mint középrendű embert, vagy futárt, Attila se kìvánjon tehát többet. Kétségtelenül ez a válasz egy jó adag római gőggel is tetézve volt, mely még a sors változandósága mellett is mély megvetéssel tekintett le a barbár uralkodóra, akit hatalma teljében sem akart elismerni egyenrangúnak Perzsia nagykirályával.

 

Az udvar utolsó kìvánsága az volt, hogy Attila a fővezérét, Onegesiust küldje Konstantinápolyba követül a császárhoz, akivel azután az összes függő ügyeket el tudják majd intézni.42 Ez a kérelem bizonyos mértékben visszavágás volt Attila azon kìvánságára, melyben előkelőbb személyeket kért követekül. Onegesius mint fővezér olyan magas állást töltött be a hún birodalomban, hogy ez a keletrómai követelés teljességgel teljesìthetetlennek látszott, mint ahogyan el is utasìtották azt.

 

 

Az udvar utolsó kìvánsága az volt, hogy Attila a fővezérét, Onegesiust küldje Konstantinápolyba követül a császárhoz, akivel azután az összes függő ügyeket el tudják majd intézni.42 Ez a kérelem bizonyos mértékben visszavágás volt Attila azon kìvánságára, melyben előkelőbb személyeket kért követekül. Onegesius mint fővezér olyan magas állást töltött be a hún birodalomban, hogy ez a keletrómai követelés teljességgel teljesìthetetlennek látszott, mint ahogyan el is utasìtották azt

 

A keletrómai követségnek Maximinoson és Priskoson kìvül nevesebb tagjai voltak még Bigila tolmács, akinek Attila meggyilkolásának az előkészìtésére szólt a megbìzása, továbbá egy Rusticius nevű kereskedő, ki beszélt hún nyelven és aki egy magánügyének elintézése céljából ment a hún udvarba és e célból csatlakozott a követséghez. Abból a körülményből, hogy ez a Rusticius Attila egyik titkárának, Constantiusnak volt az ismerőse és hogy a hún és római birodalom között a különböző forgalmi korlátozások dacára is jelentős kereskedelmi csereforgalom állott fenn

 

A keletrómai követséggel egyidőben tért vissza hazájába a hún követség is Edeco és Orestes vezetése alatt. Maximinos számára ez kellemes megoldás volt, mert azt hitte, hogy az együttes utazással mindkét követ- 227 ség hosszabb útja zavartalanabbá válik, mert a római birodalom határáig ők tesznek szìvességet a hunoknak és azok majd saját országukban viszonozni fogják azt és megfogják könnyìteni a barbár területeken való utazást, mely ebben a korban sok veszedelemmel és kellemetlenséggel járt.

 

a hún főurak kìséretükkel együtt eltávoztak, de nem sok idő multán Edeco kivételével visszatértek és részletesen elmondották, hogy mi a római követség megbìzatása és hozzátették, hogy ha ezeken kìvül a követnek más előadnivalója nincsen, legjobban teszi, ha kìséretével együtt azonnal visszafordul. Maximinos eleinte komolyan meg volt döbbenve, hogy az ő titkos utasìtása miként juthatott a hunok tudomására, de azután volt annyi lélekjelenléte, hogy megjegyezte, miszerint még ha az is lenne a megbìzatása, mint amit a hunok elmondtak, akkor is a királyra tartozik csupán és csak a királlyal hajlandó arról tanácskozni. A hunok erre felszólìtották a követséget, hogy hagyják el azonnal a hún területet. Bigila ekkor először árulta el magát, – az egész tárgyalás nyilvánvalóan a követnek a merénylet körüli szerepét igyekezett tisztázni, – mert ingerülten panaszkodni kezdett, hogy a követ miért nem vezette félre a hunokat és miért nem mondta azt, hogy van egyéb megbìzása is, hiszen ilyen módon Attila elé kerülhettek volna kihallgatásra és nem kellett volna dolgukvégzetlen visszatérni. 

 

...

Bigilában volt annyi bátorság, hogy ellent mert mondani az erősen felindult hún királynak és megjegyezte, hogy a rómaiak teljesìtették a feltételeket, mert a most áthozott szökevényeken kìvül egyetlen sem tartózkodik a birodalom területén. Attilát ez a vakmerőség még jobban felingerelte és azt kiáltotta, hogy Bigilát szégyentelen és szemtelen beszédéért keresztre feszìttetné és holttestét étkül dobatná oda a madaraknak, .ha nem tisztelné a követi sértetlenséget. Annak bizonyságául, hogy római területen még mindig vannak hún alattvalók, akik oda átszöktek, ìrnokával egy kimutatásból felolvastatta mindazoknak a névsorát, akik a hunok tudomása szerint birodalmi területre szöktek át.

 

A névsor felolvasása után Attila ellenmondást nem tűrőť hangon megparancsolta Bigilának, hogy azonnal térjen vissza Konstantinápolyba, vele fog majd menni Esla hún követként és követeljék ki mnidazokat az egyéneket, akik Aetius fiának, Carpilionak túszsága óta átszöktek. Mert igaz ugyan, hogy ezek az egyének ellene úgy sem tudnak tenni semmit és még egy várost, vagy várat sem tudnának vele szemben megvédeni, mégsem tűrheti meg, hogy esetleg ellene harcoljanak. Tudomására adta a császárnak, hogy amennyiben kìvánságát nem teljesìti, azonnal újabb háborút indìt. Amìg ez a követség vissza nem érkezik, meghagyta Maximinosnak, hogy maradjon az udvarnál.

 

váratlanul megjelent Edeco és félrehìvta Bigilát, ki rögtön fellélekzett. Edeco közölte vele, hogy milyen előkészületeket tett az orgyilkosság végrehajtására és felszólìtotta, hogy most már hozza el magával a kilátásba helyezett aranyakat Konstantinápolyból, mert szüksége van rá. Amikor a beszélgetés után Priskos megkérdezte Bigilát, hogy mit tárgyalt a hún főúrral, a barbár kitéroleg azt válaszolta, hogy Edecoval a király ingerültségéről beszélgettek

 

Priskos feljegyzi, hogy amìg hún területen haladtak át, Berik eléggé barátságos volt velük szemben. Mihelyt azonban átkeltek a Dunán, a két követség kìsérő személyzete összeveszett és emiatt a követek is össze különböztek egymás között. Berik minden érintkezést megszakìtott kollégájával és még azt a lovat is visszakövetelte, mellyel nemrég ajándékozta meg Maximinost. A harag csaknem egész úton át tartott, mìg végül az öreg hunt sikerült Adrianopolisban kibékìteni. Nemsokára találkoztak a Konstantinápolyból visszautazó Eslával és Bigilával.

 

A követség beszámolt küldetéséről, majd sor került Berik fogadtatására is, aki még egyszer kitöltötte haragját Maximinoson. Felfedte, hogy a bizánci követ Attila előtt becsmérelte Areobindos és Aspar magister militumokat, elárulva a császárról, hogy a császár ezeket a barbárokat semmire sem becsüli. Képzelhetjük, hogy a hún követ leleplezése nemcsak Maximinost érintette kìnosan, ellenségévé tévén a két hatalmas barbár zsoldosvezért, hanem elsősorban a császárt, akinek ezek a tábornokok a legmegbìzhatóbb hìvei voltak, mert a keletrómai birodalomban két tényezővel nem volt tanácsos ujjat húzni, a papsággal és a germán zsoldosvezérekkel.

 

Chrysaphiusnak jelentést tett, a kedvező hìradást az eunuch kitörő örömmel fogadta. Megduplázta eredetileg tett igéretét és 100 font aranyat adott át a tolmácsnak, amit az egy nagyobb bőrből készült zsákban helyezett el. Bigila annyira bìzott vállalkozásában, hogy az útra magával vitte serdülő korban lévő fiát is, hogy annak alkalma legyen a hosszú úton tapasztalatokat szerezni. Sejtelme sem, volt arról, hogy Esla és a többi hunok egész úton figyelik

 

Alighogy megérkeztek a hún fővárosba, Bigilát és kìséretét fegyveresek vették körül és a nála talált zsákkal együtt Attila elé vezették. A király először türtőztette indulatait s megkérdezte a tolmácstól, hogy miért hozott magával ilyen rengeteg aranyat. Bigila anélkül, hogy megzavarodott volna, azt válaszolta, hogy ebből akarta magát és kìséretét élelmezni és több hún hadifogságban levő rómait is ki akart váltani. Attilát ez a hazudozás mértéktelen módon felháborìtotta és nagy haraggal támadt a kétszìnű emberre. 

 

fegyveresek körülvették Bigüa fiát és Attila parancsot adott, hogy a fiút öljék meg, ha a tolmács nem vallaná be, hogy ezt a sok pénzt miért hozta magával. Erre Bigila is megtört és térden állva megìgérte, hogy mindent be fog vallani, csak a fiát ne bántsák. Részletesen előadta ezután, hogy miként jött létre az összeesküvés és hogy mi volt benne a szerepe a császárnak, Chrysaphiusnak és Edeconak. Ez utóbbi vallomásával egybevetve, Attila meggyőződött arról, hogy mindketten igazat mondottak. Bigilát a továbbiakban nem bántotta, hanem fogságra vetette, fiát pedig visszaküldötte Konstantinápolyba, hogy hozzon 50 font aranyat váltságdìjul apja fejéért.