Nem fedezet, hanem tartalékráta - de amúgy és egyébként igaz, persze csak bizonyos feltételekkel, de igaz - ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy ha az a 100K euró felvett hitel újra bekerül a bankrendszerbe (márpedig jellemzően bekerül, hiszen például a lakáshitelt fizetik ki belőle), akkor az annál a banknál, ahová bekerül (ami elvileg lehet akár ugyanaz is, ahonnan felvették hitelként) valóban új forrásként jelenik meg, és újra kihitelezhető. Ezt hívják ugyebár multiplikátor-hatásnak.

Vegyük viszont észre, hogy ez egy lánc, és ha a láncban bárhol egy hitelt nem fizetnek végül vissza - akkor ott a lánc egésze elszakad, és a hitelek visszafizetése után többlet-pénz a kamat lesz (annak erejéig a bankrendszerben valóban keletkezik folyamatosan új pénz - feltéve, hogy a gazdaság azt meg tudja termelni).

Csak azt nem tudom, hogy most ezzel tulajdonképpen mi a baj? Most ha én magánszemélyként adok neked kölcsön 100 buznyákot - akkor te nem teheted meg pont ugyanúgy, hogy azt a pénzt - vagy egy részét - szintén kölcsön adod valaki másnak (és így tovább)... Igazándiból - MI EZZEL A BAJ? Hol van itt a bűn és borzalom, meg a csalás? Nem arra veszel fel egy "szabad felhasználású hitelt" - amire akarsz? Hányan vettek fel - sőt, még vesznek ma is fel - hitelt, hogy abból ingatlan vegyenek, majd remélt nyereséggel kiadják, albérletként, Airbnb-ként, stb..? Vagy simán spekulálnak arra, hogy jól felmegy az ingatlan ára, két év múlva eladják másfélszeres áron, visszafizetik a hitelt, és zsebre teszik a különbözetet. Ez mennyivel jobb? Avagy éppen - függetlenül attól, hogy én minden spekulációt neveltetésem okán rossz szemmel nézek, nincs is egy buznyákom sem részvényben vagy ilyesmiben, de pl: az államkötvény azért még nekem sem "büdös" - szintén megkérdezném, tulajdonképpen mi ezzel a baj? Kolumbusz is jó nagy kölcsönöket vett fel az útjára, a remélt zsákmányból ígérve a visszafizetést, ahogy a derék jó Lord Drake meg Cortez is - ők is sima spekulánsok/szerencselovagok voltak végeredményben...